Az elidegenítő szülőtől való félelem

Az elidegenítő szülőtől való félelem

Milyen főbb ismérvei vannak a szülői elidegenítésnek? Hogyan ismerhetjük fel a szülő cselekvéseiből az elidegenítési szándékot? Dr. Michael Bone négy részes cikksorozatban mutatja be azokat a szülőkre jellemző viselkedésmintákat, amelyek leginkább visszaigazolják azt, hogy a család dinamikájában szülői elidegenítés következett be.

Első rész: A kapcsolattartás akadályozása
Második rész: Hamis állítások a bántalmazásról
Harmadik rész: A szülő-gyermek kapcsolat romlása

A szülői elidegenítés negyedik ismérve: a gyermekben megjelenő félelem, melyet az elidegenítő szülővel szemben érez

Ez a negyedik, egyben a befejező része annak a cikksorozatnak, mely a szülői elidegenítés nélkülözhetetlen négy alkotó elemeit mutatja be.

Emlékeztetőül megjegyzem, ez a négy bejegyzés egy évekkel korábbi cikk alapján született meg. A jelen bejegyzés arról a viselkedésről szól, amit én az elidegenített gyermek félelem-vezérelt viselkedésének nevezek. A négy kritérium közül ez az, ami leginkább a (gyermek) lélektanra vezethető vissza.

Az első (a kapcsolattartás akadályozása) viselkedés-alapú; a második (hamis bántalmazás, koholt vádak) leginkább stratégiára épül, a harmadik (a gyermek és a szülő kapcsolatának megromlása) a lélektanra alapul és az első kettő következménye.

A negyedik kritérium, mely a jelen cikk témája, a szülői elidegenítés folyamatának a tényleges mozgatórugója.

A jelenség alapvetően az elidegenítő szülő és az elidegenített gyermek közötti kapcsolatra épül, abban gyökerezik. Richard Gardner publikációiban számos alkalommal azt az álláspontot képviselte, hogy a szülői elidegenítés folyamata „félelem-vezérelt”. Ez alatt azt értette - mely egyúttal ennek a kritériumnak is a lényege - hogy az elidegenített gyermek abba a torz - más szóval: elidegenített - viselkedésbe kényszerül, hogy félnie kell attól, hogy olyat tesz, ami nincs az elidegenítő szülő kényére.

Fontos látni, hogy gyakran - ha nem minden alkalommal - ezek az elidegenített gyermekek lényegében elvesztették már valamelyik szülőjüket a kapcsolattartás és láthatás akadályozása folyományaként (első kritérium), és megtapasztalták a különélő szülőjüket érő (hamisnak bizonyuló) támadásokat (második kritérium), melyek ahhoz vezettek, hogy a köztük és a korábban szeretett szülő közötti kapcsolat minősége megromlott (harmadik kritérium). Ez a pótolhatatlan veszteség a későbbiekben folyamatosan táplálja a gyermek függését az egyetlen és elidegenítővé vált szülője iránt. Ez veszi rá, hogy kétségbeesetten „rácsimpaszkodjon” arra a szülőjére.

Nagyon gyakran egy elidegenített gyermek eljátssza, hogy nem akarja a célszülőt látni, melynek során zavarttá és izgatottá válik. Amennyiben a gyermeknek valóban jó oka lenne a különélő szülő visszautasítására, akkor a nevelő szülőjének nem lenne oka mérgesnek lenni rá, vagyis a visszautasítás miatt nem kellene félnie.

Szülői elidegenítés során nem ritkán elkaphatunk olyan apró gesztust, amikor az elidegenítő szülő egy dühös pillantásával mintha azt sugallná a gyermeknek: „Ajánlom, hogy győzz meg mindenkit, aki figyel bennünket, hogy nem akarsz elmenni, különben...“ Majd ezt követően megvonja a vállát és tanácstalanul azt mondja hangosan: „Nem is tudom, miért nem akar elmenni a gyermek kapcsolattartásra. Én is szeretném, ha elmenne....“

Gyakran nem is nagyon látni azt a villanásnyi dühöt, mivel valóban aprónak, jelentéktelennek tűnik, de a gyermek ebből is mindent megért. Évekkel ezelőtt, mikor a korábban említett cikk megszületett, ezt a kritériumot félelemvezérelt viselkedésnek neveztem, és ma is így gondolom. Mindazonáltal az azóta eltelt időben arra is rájöttem, hogy ennek a viselkedésnek van egy védelmező jellege is. Ez alatt azt értem, hogy ez a kritérium úgy is tekinthető, hogy a gyermek azt érzi, hogy az elidegenítő szülő érzelmeit kell megvédeni. Amennyiben ez az érzés is jelen van, akkor a gyermek nem csak amiatt van „túszként tartva“, hogy azt érzi az elidegenítő szülőnek meg kell felelnie mert elveszítheti őt, de amiatt is, hogy bűnösnek érzi magát, ha nem támogatja az elidegenítő szülő másik szülő iránti visszautasító érzelmeit.


Anya-gyerek

Ez a két érzelmi állapot - félelem és bűnösség - lényegében ugyanannak az érmének a két oldala. Az elidegenítő szülő érzelmi „rátelepedése“ a gyermekre mondhatni érzelmi béklyót hoz létre benne.

Ha belegondolunk, hogy az egészséges és elvárható szülői nevelés lényege, hogy olyan gyermeket neveljünk, akik függetlenek, önmagukban bíznak, egyértelműen azt látjuk, hogy ez az elidegenítő szülő viselkedésével ellentétes magatartás, aki azt az üzenetet küldi a gyermeknek, hogy jobb ha nem akar saját maga lenni, sokkal inkább az a személy legyen, akinek őt látni akarja. Ahogy megfigyeljük, ezek a gyermekek lényegében büntetve vannak és „kitaszítják” őket, ha függetlenné kezdenek válni és magukra is gondolnak.

Olvastam már sok tévesen kiértékelt szakvéleményt gyermekelhelyezéssel kapcsolatban, amelyből az látható, hogy az elidegenített gyermekre a nevelő szülője érzelmileg gyakorlatilag „rátelepedett”, ám ezt a közöttük levő kapcsolatot a „nagyon szoros” kifejezéssel illették, jelezve hogy ez a fajta közelség egészséges. A valóságban ez a „rátelepedés” távol van a természetestől és egészséges szülő-gyermek viszonytól, sokkal inkább visszahúzó és megnyomorító az.

Ha a szakértő nem tudja hogyan tárja fel a szülő és a gyermek közötti kapcsolat mélységét, az ilyen „rátelepedés” egyszerűen csak egészséges és szoros kapcsolatnak tűnik, miközben annak épp az ellenkezője. Ez azonban már egy másik bejegyzés témája lehetne. Itt és most elég legyen annyit mondani, hogy ez a kórosan közeli kapcsolat - amihez az elidegenítő szülő ragaszkodik és amelyet a gyermek által érzett félelem és/vagy bűnösség érzése táplál - arra szolgál, hogy a gyermeket az irányítása alatt tartsa, akárcsak a bábjátékos a bábját.

A félelemből és a bűnösség érzéséből szőtt háló lényegében gúzsba köti a gyermeket abban, hogy a saját személyiségét kibontakoztathassa. Ez a legnagyobb tragédia a szülői elidegenítés során és ami miatt ezt gyermekbántalmazásnak kell tekinteni.

Forrás: http://www.jmichaelbone.com/blog1/fear-reaction-to-displeasing-the-alien...

Fordította: Szarka Levente

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!