Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) Bűnözéskutatási és Elemzési Osztályának tudományos főmunkatársai, Dr. Sárik Eszter Katalin és Dr. Bolyky Orsolya kriminológiai kutatók a Figyeljetek rám! Gyermekjogi konferencián arról tartottak előadást, hogy milyen kriminológiai kockázatokat és veszélyeket hordoz az apa hiánya a családban. Az előadások összefoglalóját 2 részben ismertetjük.

Apátlan gyermekek – hiányok és bűnelkövetés

Dr. Sárik Eszter Katalin előadásában a személyiség fejlődésének ideális folyamatát mutatta be, azonban hangsúlyozta, hogy bármennyire is biztosítottak a megfelelő körülmények egy gyermek életében, a lineáris fejlődési ív serdülőkorban mindenképp megtörik. Nem véletlenül találkozhatunk leggyakrabban 12-13 éves korban az első stiklikkel vagy akár bűncselekményekkel is, mivel ezt az életkort a hormonális változások mellett az önállósulási törekvések, a gyermeki lét és a felnőtt kor közötti átmeneti időszak jellemzi. Sok esetben a bűnelkövetés csupán fiatalkorra korlátozódik, majd ezt „kinövi” a serdülő (átmeneti bűnelkövetés). A nem megfelelő külső és belső körülmények együttállása viszont a bűnözés fennmaradását, súlyosabbá válását eredményezheti (élethosszig tartó bűnelkövetés).

Az előadó a Maslow-féle szükségleti modellbe illesztette a bűnelkövető fiatalok életútját. Megállapította, hogy gyakran már a szükségletpiramis legalsó részén elhelyezkedő, vagyis a legalapvetőbb igények (fiziológiai szükségletek, mint a táplálkozás, lakhatás) sem nyernek kielégülést a fiatalkorú elkövetőknél. A második szinten elhelyezkedő biztonság – amely kulcsfontosságú lenne az egészséges személyiségfejlődés szempontjából – szintén nem, vagy csak korlátozott mértékben jelenik meg a deviáns fiatalok életében, így a normálisnak tekinthető bizalmi kapcsolatok helyett, a gyanakvás és egy állandó készenléti állapot jellemzi őket. A piramis harmadik szintjén megjelenő szeretet és a valahová tartozás – az egyébként is egzisztenciális bizonytalanságban élő fiatalok életében – ismeretlen fogalomként, leginkább vágyott állapotként jelenik meg ebben a csoportban. Mindezek alapján logikus – és szomorú módon érthető is –, hogy a szükségletek magasabb szintje (elismerés iránti vágy, kognitív szükségletek, esztétikai szükségletek, önmegvalósítás) gondolati szinten is alig merülhet fel a veszélyeztetett, anyagi és érzelmi bizonytalanságban élő gyerekek, kamaszok, fiatalok életében.

Ha megvizsgáljuk a Maslow-féle piramis három legalsó lépcsőfokán szereplő szükségleteket megállapíthatjuk, hogy ideális esetben ezeket a családnak kell(ene) biztosítania a gyermek számára. A család felbomlása esetén legtöbbször az apa az a szereplő, akinek a részvétele nagymértékben csökken a gyermekek nevelésében és a mindennapi teendők tekintetében is.

Minden gyermekre rossz hatással van a szülők válása/különélése, de a tapasztalatok alapján a fiúgyermekeket jobban megviselheti, amely azért jelenthet – témánk szempontjából külön – problémát, mert a férfinem, nevezetesen a férfilét, önmagában is rizikótényezőnek tekinthető a deviáns magatartások (addikció, önpusztítás, bűnelkövetés) tekintetében. Másként fogalmazva, egy fiúgyermek sokkal inkább kitett a kriminogén veszélytényezőknek, amelyet az apa hiánya még fel is erősíthet.

A kriminológiai vizsgálatok értelmében a válás önmagában nem tekinthető rizikófaktornak, azonban az apa tartós hiánya, a gyermektől való eltávolodása már problémákat okozhat. Az apátlan nemzedékeket a szélesebb értelemben vett társadalmi környezetben sem erősítik férfimodellek: kevés a férfi tanár vagy az apa nélkül maradt gyermekkel foglalkozó férfi rokon, ismerős. A fiúk tehát egyre kevesebbszer rendelkeznek olyan felnőtt mentorral, aki segítene nekik eligazodni a férfivá válás útvesztőiben, irányt mutatna nekik a férfi szerepek megtanulásában. Ebben a talajvesztettségben és a gyermekeket körülvevő számos – nehezen szűrhető és veszélyes – inger hatására a fiatal fiúknál sok esetben detektálható hangulatzavar és más mentális betegség. Philip Zimbardo amerikai kutató szerint a pozitív szerepmodell híján maradt fiúk gyakran máshol keresik az igazodási pontokat, aminek hatására sok esetben kerülnek be deviáns társaságokba vagy válnak videojátékok, alkalmasint a szerhasználat rabjaivá.

Az előadó ismertette Kohlberg erkölcsi fejlődés-modelljét is, amely a morál oldaláról mutatja be a személyiség – ideálisnak tekintethető – fejlődési folyamatát. Az elmélet fő kérdése, hogy az adott egyént mi tartja vissza attól, hogy rosszat tegyen. Az erkölcsi fejlettség legmagasabb szintje a posztkonvencionális szakasz, amikor az erkölcsiségében felnőtté vált ember gondolatait és morális megfontolásait már nem kötik röghöz az adott, épp regnáló társadalmi rend konkrét szabályai. Az erkölcsi megfontolásai egy tágabb kontextusban – humanista megfogalmazásban – az emberi jogokban, vallásos keresztény megfogalmazásban pedig a szeretetben teljesednek ki, univerzális etikai elvek (élet és emberi méltóság tisztelete, egyenlő jogok) határozzák meg a gondolkodást. A középső szint, amely általában jellemzi az emberek többségét, a konvencionális szint, amikor a legfőbb elvárás önmagával szemben az, hogy saját maga előtt és mások számára – amely elsődlegesen a szűkebb, ismerős környezetet jelenti – is jónak tűnjön. A konvencionális szakasz magasabb lépcsőfoka, amikor az egyén már számol a társadalmi renddel és annak lelkiismeretével. A társadalmi rend, így a társadalom írott szabályai „szentírássá” válnak a számára, a cél a szabályok (akár mechanikus) betartása. Az erkölcsi fejlődés legalacsonyabb szintje a prekonvencionális szakasz. Ezen a szinten a tekintélynek való engedelmesség és a büntetéstől való félelem tartja vissza az egyént rossztevéstől, a „bűn” elkövetésétől (ún. heteronóm erkölcsiség). Magasabbra lép a prekonvencionális szakaszban az, akit saját érdekeinek érvényesítése vezérli, de bizonyos mértékig már elismeri mások érdekeit is (individualizmus és eszközrelativizmus).

A két elmélet összekapcsolása által talán könnyebben megérthetjük, hogy a legalapvetőbb szükségletek kielégítésének hiányában, a helyes erkölcsi értékeket mutató példakép nélkül felnövekvő gyermek esetében miért számolhatunk a bűnelkövetővé válás kiemelkedően nagy kockázatával.

A 2. rész itt található

Az összefoglalót készítette: Szujó Flórián
Lektorálta: Dr. Sárik Eszter Katalin és Dr. Bolyky Orsolya kriminológiai kutatók

Az Apák az Igazságért Egyesület ezúton is köszönetét fejezi ki az OKRI tudományos főmunkatársainak, Dr. Sárik Eszter Katalinnak és Dr. Bolyky Orsolyának, amiért elfogadták a meghívást és megosztották velünk tapasztalataikat, kutatási eredményeiket.