Az “apátlanítás”, sérti a gyermek teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát, kártérítést megalapoz…
2043/2009. számú polgári elvi határozat
A kisgyermek személyiségi - a teljes családban éléshez fűződő - joga az édesapja halálával akkor is sérül, ha a szülei a káresemény bekövetkezésekor már nem éltek együtt. Emiatt nem vagyoni kártérítésre igényt tarthat, és azt követelheti a károkozó gépkocsi felelősségbiztosítójától (Ptk. 355. §).
A felperes édesapja, K. J. 2003. szeptember 19-én 26 éves korában gyalogosként súlyos közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében agykárosodása alakult ki, önálló életvitelre képtelen állapotba került, majd a bíróság jogerős ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. A beteg évekkel később, 2007. március 2-án meghalt. Törvényes örököse a 2000. szeptember 17-én született felperes, aki az édesapja balesetének bekövetkezésekor 3 éves volt, a halálakor pedig még nem töltötte be a 7. életévét.
A felperes K. J. hozzátartozójaként a keresetében 4 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és a balesettől kezdődő késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes, mint a balesetet okozó gépkocsi kötelező felelősségbiztosítójának a kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elévülésre, és arra is hivatkozott, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában a bíróság korábban már jogerős ítéletet hozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes elévülési kifogását alaptalannak tartotta, mert a felperes az édesapjának elvesztése miatt érvényesítette a nem vagyoni kárigényét, így a 2007. március 2-án bekövetkezett halálához képest a 2008. február 2-án indított kereset időpontjában az elévülés még nem következett be.
Megállapította a bíróság, hogy a kiskorú felperes édesapja az alperes biztosítottjának jogellenes magatartása következtében halt meg, így az alperes a gépjármű kötelező felelősségbiztosításáról szóló 170/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján helytállásra köteles.
A felperes kárigényét alaposnak tartotta, és kifejtette, hogy még nem volt 7 éves, amikor az édesapját elveszítette. A baleset véglegesen megfosztotta attól, hogy teljes családban növekedjék, ezért a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján nem vagyoni kártérítésre igényt tarthat. Ennek az összegszerűségére nem hat ki az, hogy a szülei a baleset időpontjában már különváltan éltek, mert a kapcsolattartási jog megillette, és a káresemény hiányában apai mintát kaphatott volna az elhalt édesapától. A körülmények mérlegelésével 4 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, de kamatot csak a halál időpontjától, vagyis a felperest ért kár bekövetkezésétől, 2007. március 2-tól kezdődően ítélt meg a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése alapján. Kármegosztásra nem látott alapot, mert nem vagyoni kártérítésnél ennek nincs helye, de a felperes nem is hatott közre a kára bekövetkezésében.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Rámutatott arra, hogy ítélt dologról nem lehet szó, mert a korábban folyamatban volt perben még a meghalt K. J. követelt vagyoni és nem vagyoni kártérítést, a felperes abban a perben csak mint az édesapjának jogutódja jutott ahhoz a kártérítéshez, amely az édesapját illette. Ebben a perben pedig a felperes mint hozzátartozó a saját kárát érvényesíti.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte.
Álláspontja szerint ellentmondásos a bíróság ítélete az elévülés kérdésében, és megalapozatlan, mert az összegszerűség tisztázására további bizonyítást nem folytatott le. A hozzátartozó halála önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kárigényt, a felperes életkörülményeivel pedig a bíróságok nem foglalkoztak. A tényállást nem tárták fel, a szükséges orvosszakértői bizonyítást nem folytatták le, és nem állapítható meg, hogy a halál bekövetkeztét, vagy a baleset miatt megszakadt kapcsolatot tekintették a felperes kárának. A bíróságnak a mérlegeléshez le kellett volna folytatnia a bizonyítási eljárást, amely elmaradt. Emiatt a jogerős ítélet megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Rámutatott arra, hogy nem szorul külön bizonyításra, és nem is orvosszakértői kérdés az, hogy az apa halála megfosztotta a felperest az apai családban való nevelkedéstől, a kapcsolattartástól, az apai szeretettől és a segítségtől.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes ebben a perben a saját jogán, néhai K. J. hozzátartozójaként érvényesítette a nem vagyoni kártérítési igényét. Ezt a személyiségi jogainak megsértésére alapította, mert sérült a teljes családban éléshez fűződő joga, miután az édesapja a baleset következtében meghalt és az életét apa nélkül kell leélnie. Ez a nem vagyoni kárigénye nem ítélt dolog [Pp. 229. § (1) bekezdés], mert K. J. által még életében indított perben a bíróság az ő nem vagyoni kárigényéről döntött, és abban a perben a felperes csak az apjának a per tartama alatt bekövetkezett halála folytán - jogutódjaként - fellépve kapta meg azt a vagyoni és nem vagyoni kártérítést, amelyet a bíróság az édesapja javára megítélt volna. Abban a perben tehát a felperes csak annak az igénynek vált a jogutódjává, amelyet az édesapja a személyes joga folytán már érvényesített. Tévesen hivatkozott ezért az alperes a követelés ítélt dolog jellegére.
Alaptalan volt az alperes elévülési kifogása is. A kárigényét a felperes éppen arra alapította, hogy az édesapját elveszítette, tehát a károsodása a halálával következett be, és a keresetindításig még nem telt el az elévülési idő.
A bíróságok tehát helyesen vizsgálták a felperes nem vagyoni kárigényét és nem tévedtek, amikor annak tárgyában érdemi döntést hoztak.
A perben nem volt vitás, hogy az alperes biztosítottjának károkozásáért az alperes helytállásra köteles. A felperes tehát a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján követelhette a (4) bekezdésben meghatározott mértékű nem vagyoni kárát.
A felperes az édesapja balesetekor 3 éves volt, a halálakor pedig még nem volt 7 éves. A szülei akkor már nem éltek együtt, utóbb el is váltak, de a különélésnek, illetőleg a válásnak a felperes nem vagyoni kárigénye szempontjából nincs jelentősége.
A felperesnek sérült a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joga akkor is, ha a szülei már nem éltek együtt. A felperes életéből nem az együtt élő szülők alkotta család esett ki, hanem az a személyhez fűződő joga sérült, hogy teljes családban, apával, anyával éljen még akkor is, ha azok már nem élnek együtt. E jogsérelem a felperes esetében bekövetkezett, az alperes által hivatkozott bizonyítás elmaradása a személyiségi jogot sértő káresemény sajátos jellege folytán nem jelent eljárási szabálysértést.
A felperest ért kár összegét a bíróságok helyesen mérlegelték, a mérlegelés eredményét meghatározó indokok helyesek, azokban nyilvánvalóan helytelen következtetés nincs. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt eljárási szabály nem sérült.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 20.650/2009.)
