Apák az Igazságért Kh. Egyesület

Ellenszer lehet, ha egyik férjemre sem mondok rosszat?

A Telegraph-ban 2011. július 11-én megjelent hír szerint: A belvárosban dolgozó banki tisztviselőnő megölte gyermekeit miután kapcsolata a gyerekek apjával megromlott.
A történet véresebb részleteit megismerve a hideg kirázza az olvasót, amikor belegondol, hogy egy anya megfojtotta két gyermekét, és a holttestüket a kocsijába helyezte, hogy az apjuknak visszavigye, amiért az "elutasította őt". Ezt vallotta a bíróságon. A 45 éves F.D., akit megszállottnak és kontrollkényszeresnek írtak le, azután követte el a gyilkosságokat, miután feldühödött azon, hogy egykori partnere közeli kapcsolatba került egy másik nővel. Miután megölte a gyermekeit, visszatért a családi házukba két konyhakéssel felfegyverkezve, azzal a szándékkal, hogy megöli a férjét. Az esküdteknek elmondta, hogy azért ölte meg a gyerekeit, hogy ezt a "végső és végleges fegyvert" bevesse a férje ellen.

Christine Laing QC, ügyész ismertette az ügyészség véleményét, mely szerint F.D. azért ölte meg a három éves Harryt és két éves Elise-t, hogy az apjuknak a lehető legszélsőségesebb módon okozzon fájdalmat. Hozzátette, hogy a vádlott nárcizmusban szenvedett, és olyan erősen hitt saját vonzerejében, képességeiben és előjogaiban, hogy nem bírta elviselni az elutasítást.

"A vádlott olyan valaki, akiből hiányzik az empátia mások iránt, képtelen együtt érezni bárkivel, beleértve a saját gyerekeit is" zárta beszédét az ügyész.
A történet nem új keletű, Euripidész Médeiáját Kr. e. 431-ben mutatták be Athénban. A görög tragédiák közül ez fejtette ki a legnagyobb hatást a drámatörténetben, ennek témáját dolgozták fel a legtöbbször. Euripidész sok darabjának áll a középpontjában a pusztító női szenvedély. A dráma- és színháztörténetben szintén nagy szerepet játszó Phaidra mellett a legdöbbenetesebb nőalakja éppen a férje hűtlenségét nemcsak vetélytársa, hanem gyermekei megölésével is megbosszuló Médeia. A kutatók véleménye alapján Euripidész drámájában az emberi egoizmust és képmutatást igyekszik leleplezni.

Hosszú utat tett meg az emberiség a dráma megjelenése óta, de ez nem jelenti azt, hogy a Telegraph-ban megjelent eset egyedi lenne. Az eltelt idő kinevelte a Medea- komplexus fogalmát is, melyhez az alapot a drámában megjelenített anya és bosszúja szolgáltatta.

Gordon Willard Allport  amerikai szociológus és szociálpszichológus, a személyiségelméleti kutatások klasszikusa írt a „Medea komplexus” és a „Szülői elidegenítés szindróma” együttállásáról, melynek kivonatos változata Keresztes Csaba feldolgozásában a saját portálján olvasható. Ez a XXI. századot is érintő probléma elsősorban a válófélben lévő anyáknál tapasztalható. A szülői elidegesítés szindróma (PAS) legtöbbször az anyának a bosszúja és agressziója a volt férjjel szemben. Ilyenkor az anya megfosztja volt férjét a gyerekeitől és a gyermekeket „agymosásban” részesíti, továbbá a gyerekekbe bele programozza, hogy vegyék át tőle és tegyék magukévá az ő saját, apjukról alkotott negatív képét és megítélését. Ez a programozás a gyerekekben – kitartó és következetes munkával - belső és alapvető meggyőződéssé válik, ha már kora gyermekkorban elkezdődik. Később, felnőtt korban – ha rákérdezünk ezen meggyőződés igazságára vagy hamisságára – kiderül,hogy ezeknek a személyeknek a valóságérzékével valami nagyon komoly baj van.

Mi késztethet egy anyát arra, hogy ilyet tegyen saját gyermekeivel szemben?

Ebben Medea története segít megérteni az indítékokat. De Medea csak egy példa a nőknél tapasztalható gyűlölet egyik sajátos formájára. Medea belső élménye keveréke a sértettség érzésének – egy olyan érzésnek, amely képzelt nyilvános megalázássá terebélyesedik – és a jogosság érzésének.
Pszichológiai szempontból külön figyelmet érdemel a jogosság érzése: jogosság, mert „rosszat tenni merészelt velem”.Ez a fajta „jogosság” érzése gyakori velejárója a gyűlöletnek és a gyűlölet alapú haragnak.

Valószínű, hogy ez egyrészt az önfenntartás ösztönéből ered/”Velem olyan csúnyán bántak, hogy nekem jogom van…”/, másrészt valamiféle jellembeli fogyatékosság következménye lehet. Elképzelhető, hogy ez utóbbi a dühös anyával való azonosulás gyerekkori élményén alapszik. Akkoriban ugyanis a dühös anya mindent megengedhetett magának, amikor dühét akarta kifejezni a gyerekkel szemben. Ráadásul, tette mindezt anélkül, hogy később a bűntudat és lelkiismeret-furdalás legkisebb jelét is mutatta volna.

A magas-konfliktusos válás patológiájának egyik pszichodinamikus modellje úgy tekinti a „Medea-anyát” mint egy narcisztikusan megsebzett, elkeseredett, függésben lévő nőt, aki megpróbálja elvágni a szülő-gyermek kapcsolatot. Ugyanis, ezzel akarja megbosszulni azt a sérelmet, melyet neki egy számára fontos „tárgynak” – hős férje személyének - elvesztése okozott. Neki csak az a fontos, hogy az apa jobban szenvedjen, mint amennyire ő szenved. Csak az a fontos, hogy gyűlölet hassa át a büntetést, és hogy ez a büntetés az apának minél több fájdalmat okozzon.

A Keresztes Csaba által készített anyag összefoglalása szerint: az az anya, aki agymosásban részesíti gyermekeit az apjuk ellen, Medea-komplexusban szenved. Az is lehet, hogy az ilyen anya paranoiás, de legalábbis paranoid vonások fordulnak elő borderline vagy pszichotikus jellem szerkezetében. Az ilyen anya nem tudja feldolgozni a veszteséget és egyfajta „meghitt/intim/ gyűlölet” formájában továbbra is kötődik /volt/ férjéhez és félelemből továbbra is magához bilincselve tartja gyermekeit.

A felvetődő kérdés jogos: mit lehet tenni az ellen, hogy ne forduljon elő az az eset, amikor a gyerek a születésnapján felveszi a telefont, s nem várja végig az édesapa születésnapi köszöntőjét, hanem egy szó nélkül leteszi a telefont. Vajon elégedett-e ilyen esetekben a gondozó szülő? S vajon mivel?

Nemrégiben jelent meg egy beszélgetés Bayer Ilona, a népszerű televíziós újságíróval a Nők Lapja hasábjain az életéről, a pályájáról és legnagyobb büszkeségeiről, a gyermekeiről. Őszintén szólt arról is, hogy ő - Rák jegyű lévén- a család fontossága miatt „férjhez menős” típusnak számít. Ha végleg megromlott a kapcsolata, maga és a gyerekei érdekében továbblépett. Bevallotta, hogy bizony már megjárta a szerelem minden poklát és mennyét. De „Egyik férjemre sem mondok rosszat!” – szögezte le határozottan. „Hogyan is tehetném, amikor a kapcsolatokat ketten rontják el?! Még akkor is, ha csak a választásban nem voltam eléggé alapos. Mindhárom házasságom kezdetén azt gondoltam, hogy csodálatos lesz, de ma már nem elemezgetem a múltat, most a jelen számít. Például az, hogy a három tehetséges gyermekemet boldognak látom. Visszatérve a válásra: sajnos nagyítóval kell keresni azokat a párokat, akik békésen tudják megoldani gyerekeik további nevelését. Pedig ez a legnagyobb feladata a szülőknek. A gyermekek ugyanis ártatlanok a házaspári konfliktusokban. A válást is nehezen élik meg, egész életükre kihat. Ezt a traumát csakis veszekedés, acsarkodás nélküli, békés létben lehet (de kell is) csökkenteni. Ez a szülői lét felelőssége. Én mindent megtettem, hogy így legyen. De nem elég csak az egyik félnek akarnia. Sajnos nálunk –bárhogyan erőlködtem- a volt férjeim nem voltak ebben partnerek… A gyereküket büntették ezzel, ami számomra megbocsájthatatlan bűn. Annyit „értek el”, hogy ők már úgy alakítják a sorsukat, hogy ilyen véletlenül se forduljon elő. Még csak egy unokám van, a fiamnál. Fél éve látom a csodát, hogy milyen jó apukája a kislányának..”

Azt pedig az Apák az Igazságért Egyesület tagjai és a portál látogatói már tudják, hogy minden gyereknek szüksége van 50 % anyára és 50 % apára a boldog és kiegyensúlyozott lelki fejlődéshez.
 

Források:
http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/crime/8630971/City-financier-kill...
http://keresztescsaba.gportal.hu

Fordította: Hegedüs János
Összeállította: Kálmán Zsuzsanna