A szülői elidegenítés hatása a gyermekekre

Edward Kruk Phd.

A gyermekeknek szüleik válása után leginkább arra van szükségük és igényük, hogy egészséges és erős kapcsolatot ápoljanak mindkét szülővel, és védve legyenek a szülők közötti konfliktusoktól. Vannak olyan szülők, akik annak érdekében, hogy megerősítsék a szülői identitásukat, elvárják gyermeküktől, hogy melléjük álljon, azaz válasszon szülei közül. Gyakran olyan szélsőséges helyzet alakul ki, mely elősegíti a másik szülővel szemben a gyermek elutasító magatartását. A legextrémebb esetekben az egyik szülő különböző módszerekkel (manipulációval) gyűlölteti meg a gyermekkel a másik szülőt, annak ellenére, hogy a gyermekeknek veleszületett vágyuk, hogy mindkét szülő által szeretve legyenek, és viszont szerethessék őket.

A szülői elidegenítés egyenlő azzal, hogy az egyik szülő "programozottan" befeketíti a másik szülőt annak érdekében, hogy a gyermek kapcsolatát a másik szülőjével aláássa, megzavarja. Ez gyakran annak jele, hogy a szülő képtelen különválasztani a másik szülővel fennálló konfliktusát és ezáltal képtelen a gyermek igényeire fókuszálni. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy a gyermek érzelmileg elutasítja a „célzott” szülőt, amivel szeretetet és szerető szülőt veszít el. Richard Gardner, pszichiáter 20 évvel ezelőtt kidolgozta a "Szülői elidegenítés szindróma” koncepcióját, melyet így határozott meg: “olyan rendellenesség, amely a gyermek-elhelyezési viták kapcsán alakul ki. Elsősorban a gyermek, másik szülő alaptalan befeketítésében nyilvánul meg. Ez az eredmény az egyik szülő programozott agymosási stratégiájának, és a gyermeknek a célzott szülő befeketítéséhez való saját hozzájárulásának kombinációjából alakul ki. A folyamat eredményeként a gyermek nézetei a célzott szülővel szemben kizárólag negatívak, egészen addig a pontig, ahonnan a célzott szülőt már a megtestesült gonoszként látja.

Ahogy dr. Amy Baker is megállapította: a szülői elidegenítéssel együtt járó stratégiákba beletartozik:
- a másik szülő lejáratása,
- a másik szülővel való kapcsolattartás korlátozása,
- a másik szülőnek a gyermek életéből és elméjéből való kitörlése (annak tiltásával, hogy a másik szülőről beszéljenek, vagy fényképei legyenek róla),
- a gyermek kényszerítése a másik szülő elutasítására,
- annak a látszatnak a fenntartása, hogy a másik szülő veszélyes,
- jutalmazással vagy figyelemmegvonással választásra kényszeríteni a gyermeket a két szülő között,
- valamint az is, hogy az elidegenítő szülő a célzott szülőhöz tartozó családtagokat rossz fényben tünteti fel, és a velük való kapcsolattartást is korlátozza.

A saját, gyermekeiktől külön élő és szülőkről végzett kutatásai során azt állapította meg (Kruk, 2011) , hogy legtöbben akaratukon kívül vesztették el a kapcsolatot a gyermekeikkel, sokan a szülői elidegenítés következtében. A gyermekkel való kapcsolat helyrehozatalára irányuló konstruktív módszerek ezen elidegenített szülők számára ritkán voltak elérhetőek.

A szülői elidegenítés sokkal gyakrabban fordul elő, mint azt gondolnánk: Fidler és Bala (2010) mindketten egyre növekvő számú, és fokozódó szülői elidegenítésre vonatkozó bírói gyakorlatról számolnak be. Becsléseik alapján a gyermekekkel is érintett válások 11-15%-ában már ez a jelenség megfigyelhető; William Bernet (2010) szerint pedig az észak-amerikai gyermekek és fiatalkorúak mintegy 1% -a van kitéve a szülői elidegenítésnek.

Ma már egyetértenek a tudósok abban, hogy az elidegenítés a gyermek súlyos bántalmazásának minősül, és ez a gyermekbántalmazás felettébb figyelmen kívül hagyott formája (Bernet et al,2010). Hozzáteszi, hogy a gyermekjóléti szolgálatok és válóperes ügyvédek gyakran nincsenek tudatában, vagy bagatellizálják ennek hatásait. Elvált szülők gyerekei felnőttként számoltak be arról, hogy az elidegenítő szülő módszerei egyet jelentenek a gyermekek extrém pszichológiai bántalmazásával, beleértve az elkergetést, a terrorizálást, az elszigetelést, a korrumpálást vagy a kihasználást, és az érzelmi felelősség elhárítását (Baker, 2010.) A gyermek számára a szülői elidegenítés súlyos tudatállapot, amely azon a hamis hiten alapszik, hogy az elidegenített szülő veszélyes és értéktelen. A szülői elidegenítés súlyos hatásai a gyermekeken jól észrevehető jegyeket hagynak: alacsony önértékelés, bizalomhiány, depresszió, élvezeti szerek használata vagy más függőség kialakulása. A gyermekek elvesztik a szeretet adásának és a szülői szeretet elfogadásának képességét. Az önmaguk iránti gyűlölet kifejezetten figyelmeztető az érintett gyermekek körében, mivel ezekben az esetekben a gyermekek szinte magukba olvasztják az elidegenített szülő iránt érzett gyűlöletet, és arra a következtetésre jutnak, hogy az elidegenített szülő nem akarja vagy nem szerei őket, ugyanakkor bűntudatuk is van, amiért elárulták az elidegenített szülőt. Depressziójuk a szeretetlenség érzésében gyökerezik, és abban, hogy az egyik szülőjüktől elszakítva élnek, miközben nincs lehetőségük arra, hogy meggyászolják a szülő elvesztését, vagy beszéljenek róla. Az elidegenített gyerekek kapcsolata az elidegenítő szülővel is többnyire tipikusan konfliktusokkal terhelt vagy távoli, és nagy az esélye annak, hogy a saját gyermekeiktől is elidegenednek majd. Baker arról számolt be, hogy a tanulmányaiban azok a riportalanyai, akik a saját gyermekkorukban elidegenített gyermekek voltak, később a saját gyermekeiktől is elidegenültek.

Minden gyermeknek alapvető joga és kiemelt igénye, hogy minkét szülőjével háborítatlan és szeretetteljes legyen a kapcsolata, ezért, ha ezt az egyik szülő kellő indok nélkül - úgymint bántalmazás vagy elhanyagolás - megtagadja, akkor ez már önmagában is gyermekbántalmazásnak minősül. Amíg a gyermek folyamatosan sérül az egyik szülő elidegenítő magatartása miatt, addig ugyanazon gyermek folyamatosan elidegenül a másik szülőjétől.

Azoknak a gyermekeknek, akik akár visszaélés nélkül is, de átélik az egyik szülőtől való kényszerű elválasztást, beleértve a szülői elidegenítési eseteket is, kimagasló arányban lesznek poszt-traumatikus tüneteik. Ilyen esetekben az újraegyesítési kísérleteket rendkívül óvatosan és érzékenyen kell kezelni.
(A kutatások kimutatták, hogy számos elidegenített, korábban elutasító vagy szilárdan ellenálló gyermek képes hamar megváltozni és hajlandó adni és kapni szeretetet a korábban megtagadott szülőtől. Viszont mihelyst a gyermek visszatér az elidegenítő szülőjéhez, a másik szülő ismét ugyanabba, az elidegenített pozícióba kerül. Az elidegenített gyermekeknek úgy tűnik, megvan az a titkos vágyuk, hogy valaki kimondja, rászedték őket, és szeretnék, ha kikényszerítenék, hogy újból kapcsolatot teremthessenek azzal a szülővel, akit utálniuk kellene.) Ha megállapították a gyermekek kívánságát a szülői kapcsolat-tartással kapcsolatban, akkor a kikényszerített szülői felügyeleti jogot felül kell vizsgálni, az nem lehet az irányadó, különösen az elidegenítés- gyanús esetekben.

A gyűlölet nem természetszerűleg alakul ki a gyermekben; arra őt meg kell tanítani. Az a szülő, aki arra tanítja a gyermekét, hogy gyűlölje, vagy féljen a másik szülőjétől, az súlyosan és tartósan veszélyezteti a gyermek szellemi és érzelmi egészségét. Az elidegenített gyermek nem kevésbé sérült, mint bármilyen erőteljes viszály gyermeki áldozatai úgy, mint például a gyermek katonák és más elrabolt gyermekek, akik azonosulnak saját kínzóikkal, hogy elkerüljék a fájdalmat, és hogy fenntartsák a kapcsolatot velük, holott feltehetően az a kapcsolat visszaélésszerű.

Forrás: https://www.psychologytoday.com/blog/co-parenting-after-divorce/201304/t...

Fordította: Apák az Igazságért Egyesület
www.apakazigazsagert.org

Share this post

Hozzászólások (4)

  • anon

    Egy hajóban evezünk, és nagyon sokat teszek le az asztalra az apákért, az "őrület" felszámolásáért !
    Jó lenne ha befejeznétek az üldözésem, pláne hogy az egyik "ügy" vagyunk, ami áttörést hozhat....
    István (tudjátok hogy ki vagyok :))) )
    Ui: azért látom eljutott hozzátok hogy beadtam a feljelentésem, és vagy itthon, vagy az EU és ET-nél, de véget vetek az ámokfutásuknak. Én is sokat dolgoztam nem csak ti, és nem csak magunkért teszem, segítek a többi apának is ezzel...

    jan 03, 2016
  • anon

    Ha tovább folyik a szociopata (pszichopata ? ) kirekesztésem / üldözésem az Ai részéről, akkor arról fogok kipakolni !!! Mert nem fogok hazudni !!! Azért jutok egyre előrébb, mert a mi ügyünkben sem hazudok, és nem is fogok.
    István

    jan 03, 2016
  • anon

    Ez, egy nagyon jo cikk. Ajanlanam elolvasasra, minden szulonek. Foleg az olyan szuloknek, akik elidegenitik gyermekeiket a masik szulotol!
    Ilyet latni, mindket felnel. Anyanal, Apanal. Egyik sem kulonb. Gyerekek meg szenvednek. Jo lenne, ha a szuloiseget alkalmassaghoz adnak. Nem jarna mindenkinek, ez a megtiszteltetes. Mert nem mindenki alkalmas szulove valni.

    jan 07, 2016

Csatlakozz a beszélgetéshez

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Chat

Csevegj mobilodon az egyesület munkatársaival bárhol, bármikor!
Gyors tanácsra van szükséged egy tárgyaláson? Üzenj!


Töltsd le az alkalmazást most!