Apák az Igazságért Kh. Egyesület

BH2016. 64.
Ha a gyermeket gondozó szülő a különélő szülő megkérdezése, egyetértése nélkül dönt a gyermek sorsát érintő, közös döntést igénylő kérdésről, a gyermek iskolájának a megválasztásáról (megváltoztatásáról), melynek következtében a gyermektartásdíj összege a jelentős tandíjra tekintettel több tízezer forinttal emelkedne, önkéntes teljesítés hiányában ennek megfizetésére az alperes akkor sem kötelezhető, ha a jövedelmi viszonyai ezt egyébként lehetővé tennék [1952. évi IV. tv. 72/B. § (1) bek., 2013. évi V. tv. 4:153. §, 4:173. §, 4:175. §, 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek.].

Tárgyszó

[1] A felek elvált házastársak, a bontóperben, 2009. október 28. napján a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséggel a házasságukból 2003. december 31-én született R. és a 2006. szeptember 20-án született M. utónevű gyermekeket a felperes nevelésébe és gondozásába helyezték el. Az alperes 2009. november 1. napjától kezdődően vállalta a főállásban elért nettó jövedelme gyermekenkénti 15%-ának megfelelő, legalább havi 35 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetését. A gyermektartásdíj végrehajtására a bíróság közvetlen bírósági felhívást bocsátott ki. Az egyezségkötéskor a felperes a kisebbik gyermekkel gyesen volt és francia nyelvórákat tartott. Az alperes jövedelme a főállású munkahelyén, az O. Kft.-nél havi átlag 396 204 forint volt.

[2] Az egyezségkötést követően a felperes élettársi kapcsolatot létesített és élettársával közös tulajdonként B.-n egy lakásingatlant vásárolt. R. 2012. július 23-án elhunyt. A három diplomával rendelkező felperes részmunkaidőben dolgozik, havi átlagos nettó jövedelme 96 476 forint, élettársáé 300 000 forint. A felperes kapja M. után a családi pótlékot. A perindításkor a felek közös gyermeke B.-n járt az általános iskola első osztályába. A per során a felperes és élettársa a b.-i lakásukat értékesítették és S.-en vásároltak öröklakást. A felperes M.-et - az alperes hozzájárulása nélkül - átíratta egy francia alapítványi iskolába, ahol az éves tandíj 861 792 forint, továbbá 150
000 forint beiratkozási díj. A felperes a tandíjból 40%-os kedvezményben részesült, mivel az iskola részmunkaidőben alkalmazott dolgozója.

[3] Az alperes újabb házasságot kötött, házastársa háztartásbeli, az alperes kizárólagos tulajdonát képező többszintes családi házban élnek. Közös háztartásban közösen gondoskodnak az alperes házastársának két gyermekéről. Az alperes főállása jelenleg is az O. Kft.-nél van, ahol a havi bruttó átlagkeresete 415 000 forint, emellett további két mellékállásból havi 280 000 forint, illetőleg 2000 euró jövedelemmel rendelkezik.

[4] A felperes keresetében kérte az alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének felemelését 2013. július 1. napjától havi 100 000 forintra és 2014. szeptember 1. napjától havi 196 000 forintra. Keresetének alapjaként arra hivatkozott, hogy az alperes egy kiskorú gyermek tartására köteles, a gyermektartásdíj megállapítása óta a megélhetési költségek lényegesen emelkedtek. 2014 szeptemberétől a gyermek iskoláztatási költsége évi 1 000 000 forint. A felperes a gyermek természetbeni tartását biztosítja és munkaviszonya folytán a gyermek 40%-os tandíj kedvezményben részesül.

[5] Az alperes a kereset jogalapját havi 60 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes követelése meghaladja a gyermek szükségleteit és a felperes terhére kérte értékelni, hogy a gyermeknek a tandíjköteles kétnyelvű iskolába történő beíratását az alperessel előzetesen nem beszélte meg.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével az egyezséget jóváhagyó végzést megváltoztatva az alperes tartásdíjfizetési kötelezettségét a M. utónevű gyermek után 2013. július 1. napjától kezdődően havi 80 000 forintra felemelte. Megállapította, hogy az alperesnek 2013. július 1. napjától 2014. szeptember 30. napjáig terjedő időre 298 878 forint gyermektartásdíj-hátraléka keletkezett. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap 1. napjától kezdődően a gyermektartásdíj-hátralékot a folyó tartásdíjjal egyidejűleg havi 40 000 forint részletekben fizesse meg a felperesnek jogvesztés terhével. A 2014. október 1. napjától esedékes gyermektartásdíjat
fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[7] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő gyermektartásdíj összegét 2013. július 1. napjától havi 90 000 forintra, 2014. szeptember 1. napjától havi 140 000 forint határozott összegre felemelte. Az alperes gyermektartásdíj-hátralékát 2013. július 1. és 2015. január 31. napja közötti időszakra 578 878 forintra módosította.

[8] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Az alperes arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az anyagi jog szabályaiba, a Ptk. 4. § (4) bekezdésébe, az 5. § (1) bekezdésébe, a Csjt. 63. § (2) bekezdésébe, a 69/A. § (2) bekezdésébe ütközik és az ügy érdemi elbírálására is kiható eljárásjogi szabályt, a Pp. 206. § (1) bekezdését is sérti.

[9] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat jellegéből következően a felülvizsgálatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás lehet a tárgya, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is per tárgya volt. Jogszabálysértés ugyanis nem követhető el olyan kérdéssel kapcsolatban, amellyel az elsőfokú és a másodfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhatott (BH1996. 372., EBH2000. 371., BH2015. 307.). Az alperes a Ptk. 4. § (4) bekezdésének és az 5. §-ának megsértésére csak a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, ez pedig kizárja a hivatkozott jogszabálysértések érdemi vizsgálatát és elbírálását.

[12] A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás, hogy az egyezség megkötése óta a felek körülményeiben olyan lényeges változások következtek be, amelyek indokolják a Csjt. 69. § (1) bekezdésének alkalmazásával a 2009. évben megkötött egyezség szerinti gyermektartásdíj formájának megváltoztatását, annak határozott összegben történő felemelését.

[13] A felülvizsgálati kérelem a tartásdíj megállapításánál irányadó egyes anyagi jogi szabályok megsértését kifogásolta, illetőleg a tartás összegszerűségét illetően a másodfokú bíróság mérlegelését támadta arra történő hivatkozással, hogy nem értékelte a felperesnek az iskolaváltás során tanúsított jogellenes és felróható magatartását. Hangsúlyozta, hogy a jövedelme ugyan lehetővé tenné a másodfokú ítélet szerinti megemelt tartásdíj megfizetését, a felperes azonban az
alperes tájékoztatása, hozzájárulása nélkül íratta át a gyermeket a jelentős fizetési kötelezettséggel járó két tannyelvű iskolába. A felperes eljárása jogszabálysértő, döntése ugyanis a törvényi rendelkezések alapján a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések közé tartozik. A felperes egyoldalú döntése, diktátuma alapján az emelt mértékű, a képzés költségeit is magában foglaló gyermektartásdíj megfizetésére nem hajlandó.

[14] A gyermektartásdíj havi mértéke körében a másodfokú bíróság az alperes által a terhére rótt anyagi jogszabályokat nem sértette. A Csjt. 63. § (2) bekezdése alapján a tartást természetben nyújtó, a gyermekek személyes gondviselését ellátó szülő - az adott esetben a felperes - javára a személyes gondviseléssel járó munkát és egyéb terhet figyelembe kell venni, melynek tartalmát a másodfokú bíróság helyesen állapította meg.

[15] Kétségtelen, hogy a Csjt. 69/A. § (2) bekezdése a különélő szülő részéről a gyermek természetbeni tartását nem zárja ki, hanem a pénzben nyújtandó tartást „elsősorbani” teljesítési módnak írja elő. A perben az alperes kizárólag arra hivatkozott, hogy saját maga, illetőleg szülei a gyermeket rendszeresen különböző természetbeni juttatásokban ajándékokban részesíti. Az azonban fel sem merült, hogy az alperes természetbeni tartással a reá eső tartási kötelezettségnek, illetőleg egy részének eleget tett, sőt nem vitatott állítása szerint a felperes visszaküldte részére a nyújtott ajándékokat. Emellett a gyermek folyamatos, indokolt szükségleteinek kielégítése stabil pénzügyi hátteret igényel, amely a különélő szülő részéről folyamatos, kiszámítható mértékű tartásdíjfizetéssel biztosítható, ebbe a kötelezett nem
számíthatja be a saját elhatározásán alapuló természetbeni juttatásokat (BH1997. 30., BH2015. 8.). A tartásdíj ugyanis olyan átalányösszeg, amely a jogosult gyermek indokolt szükségleteihez igazodik.

[16] A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok összességében való értékelése és az egyes bizonyítékok bizonyító erejének meghatározása az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bíróság feladata, a felülvizsgálati eljárás keretében a bizonyítékok újabb értékelésére, az ún. felülmérlegelésére jogi lehetőség nincs. A Kúria ebben a körben csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelési tevékenység során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen vagy kirívóan okszerűtlen következtetésre (BH1996. 504.).

[17] A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani [Csjt. 69/C. § (1) bekezdése]. Ennek havi mértéke a gyermekek szükségleteire [Csjt. 69/C. § (1) bekezdése a) pontja], a gondviselését ellátó szülő jövedelmi-vagyoni helyzetére, a kötelezett teljesítőképességére [Csjt. 69/C. § (1) bekezdés b) pontja], továbbá a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre [Csjt. 69/C. § (1) bekezdés b) pontja] tekintettel a per összes adatának együttes mérlegelésével kell és lehet megállapítani. Ennek során a Csjt. 63. § (2) bekezdésében foglaltakat, a gyermekek személyes gondviselését ellátó szülő terheit is figyelembe kell venni.

[18] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a szükséges tartás a gyermeknek az anyagi lehetőségekhez mért célszerű - a szülők együttes felelősségérzetét és arányos teherviselését feltételező - ellátását jelenti. Erre tekintettel a kiemelkedően magas jövedelem mellett - feltéve, hogy a gyermek méltányos érdeke és elvárható életszínvonala ezáltal is biztosítható - a kötelezett jövedelmének 15%-át el nem érő összegű gyermektartásdíj is megállapítható. A szükséges tartásnak a gyermek megfelelő életvitelét biztosító alapszükségleteken felül - a szülők életkörülményeitől és jövedelmi viszonyaitól függő mértékben - a kulturális, sportolási, további tanulmányi képzésben való részvétel költségeire is kellő fedezetet kell nyújtania. Az átlagon felüli luxus jellegű elvárások kielégítésére azonban csak a kötelezett önkéntes vállalása alapján kerülhet sor.

[19] A Csjt. 72/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat. A (2) bekezdés értelmében a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés a kiskorú gyermek iskolájának megválasztása, amelybe a felülvizsgálati ellenkérelem érvelésétől eltérően az esetleges iskolaváltás kérdésének eldöntése is beletartozik.

[20] Egy általános iskolába járó gyermek esetében a stabilitásnak kiemelkedő jelentősége van, a közös egyetértésen alapuló szülői döntés megalapozza a gondozás és a nevelés többéves folyamát. A szülőknek ezért az iskolatípus megválasztásánál, illetőleg megváltoztatásánál a tanulmányok megkezdését, illetőleg a beiratkozást megelőzően a gyermek mindenekfelett álló érdekének szem előtt tartásával a legoptimálisabb megoldásra kell törekedniük. Ennek során mérlegelni kell a gyermek hajlamait, képességeit, a gyermeket gondozó szülő életkörülményeit, ezen belül a lakóhelye és munkahelye, valamint az iskola közötti távolságot, a közlekedési
lehetőségeket, azok időtartamát, valamint a költségtérítéses képzés esetén anyagi lehetőségeiket. Fontos szempont lehet az is, hogy a választott iskola segítse a gyermek számára tervezett életpálya megvalósítását.

[21] Kétségtelen, hogy a gyermek hosszú távú érdeke lehet, hogy a két tannyelvű iskolában a francia nyelvet anyanyelvi szinten elsajátítsa, tanulmányait a szülői elvárásoknak megfelelő magas színvonalú oktatási körülmények között folytassa. Az iskolaváltást indokolta a felperes és a közös gyermek lakóhelyének megváltozása, valamint az is, hogy a felperes a két tannyelvű iskola alkalmazottja.

[22] A felperes a Csjt. 72/B. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, az iskolatípus megváltoztatására irányadó közös szülői döntésre vonatkozó jog és kötelezettség, továbbá a szülők kölcsönös együttműködési kötelezettségének megsértésével önállóan döntött a gyermek sorsát érintő, az alperest terhelő tartásdíj mértékére is kiható lényeges kérdésben. A perben nem vonta kétségbe az alperes állítását, miszerint a gyermeknek a két tannyelvű általános iskolába való beíratása előtt az alperest az iskolaváltásról és az ezzel járó jelentős összegű költségtérítés mértékéről nem tájékoztatta. Jogellenes eljárásával tehát a saját döntésén alapuló kész tények elé állította az alperest.

[23] A felperes jövedelmi viszonyaiból és keresetének felemeléséből megalapozottan következtethető, hogy a felperes az iskolaváltással felmerülő teljes költséget az alperesre kívánta hárítani. Holott az évente fizetendő tandíj és beiratkozási díj együttes összege az átlagos magyar viszonyok, továbbá a felperes jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján egyértelműen, de még az alperes jövedelmi és vagyoni helyzetéhez képest is - a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően - luxus kiadásnak minősíthető. A felperes az egyoldalú elhatározásán alapuló iskolaváltás következményeiért a közös szülői jog és kötelezettség, a gyermek érdekében álló és a szülőket kölcsönösen terhelő együttműködési kötelezettség szankciójaként köteles helytállni. Azt a kötelezettre nem háríthatja át, ezért az alperes önkéntes vállalása hiányában a tanulmányokkal felmerülő költségek viselésére a tartásdíj felemelésével nem kötelezhető. A költségtérítés fizetése alóli mentesülése szempontjából közömbös, hogy annak fedezetére az alperes megfelelő teljesítőképességgel rendelkezik.

[24] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével, a bizonyítékok indokolatlan felülmérlegelésével, nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetés eredményeként döntött a gyermektartásdíj felemelésének mértékéről. Az adott esetben az elsőfokú bíróság mérlegelése felelt meg a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárási szabálynak. Az iratszerű, okszerű és logikai ellentmondásoktól mentes mérlegeléssel megállapított tartásdíj mértéke összhangban áll a gyermek indokolt szükségleteivel, a gyermeket gondozó szülő jövedelmi, vagyoni viszonyaival. A kötelezett teherbíró képességét illetően
megfelelően értékeli a felperes jogellenes, felróható magatartását és azt a felperestől a társadalom általános értékítélete szerint is elvárható magatartást, hogy a felsőfokú matematika-francia tanári szakképzettségét, a tolmács-fordítói képesítését a gyermekkel megosztható jövedelem megszerzése érdekében a szakképzettségének, képesítésének megfelelő munkakörben teljes munkaidőben hasznosítsa.

[25] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet az első- és a másodfokú perköltség, az elsőfokú eljárási illeték, továbbá a fellebbezési illeték viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[26] A felek egyező nyilatkozata szerint az alperes a jogerős ítélet kézbesítése óta annak megfelelően tesz eleget tartási kötelezettségének. A leszállítás visszamenőleges elrendelése esetén a túlfizetés összege a folyó tartásdíjba a Ptk. 297. § (1) bekezdésének alkalmazásával részletfizetési kedvezmény engedélyezése mellett beszámítható. A Kúria ezért feljogosította az alperest, hogy a másodfokú határozat alapján túlfizetett gyermektartásdíjat és az esetleges tartásdíjhátralékot 2016. január 1. napjától kezdődően a folyamatos havi tartásba 20 000 forint összegben engedélyezett havi részletekben beszámítsa. (Kúria Pfv. II. 20.957/2015)