A kölcsönvett szövegkönyv megléte - PAS 7. rész
"A szülői elidegenítés nyolc jellemző tünete és kifejtése" cikksorozat hetedik része
A szülői elidegenítés hetedik tünete a „kölcsönvett szövegkönyv” nevet viseli, mely arra utal, hogy a célszülőről szóló hamis és torz jellemzőket, történeteket az elidegenített gyermek magáévá tesz.
Egyik leggyakoribb példa erre a jelenségre, amikor az elidegenített gyermek azt híreszteli, hogy a célszülő nem akarta, hogy megszülessen és azt akarta, hogy a szülő vetesse el őt. Ez az ötlet nyilvánvalóan az elidegenítő szülőtől és támogatóitól származhat.
A tünet egyik legfeltűnőbb jele, amikor gyermek nem a korának megfelelő nyelvezetet használ.
Például vizsgáltam egy 4 éves gyermeket aki azt mondta, rémálmok gyötörték éjszakánként mikor az apja házában aludt (ebben az esetben az apa volt a célszülő). Amikor rákérdeztem ezekre a rémálmokra, azt mondta nem tudja mik voltak azok, kérdezzem meg az anyukáját, mert ő mondta, hogy neki rémálmai vannak.
A betanult szövegeket úgy is tekinthetjük mint valamiféle irányítás eredménye. Az irányítással az a cél, hogy az elidegenítő szülő közvetlenül vagy közvetve olyat dolgokat mondjon, amivel negatív színben tüntetheti fel a célszülőt. Ez az elidegenítési folyamat része.
Egy dr. Amy J. L. Baker által a szülői elidegenítési praktikákat vizsgáló kutatás megállapította, hogy meglehetősen gyakori és általános a gondolatok irányítása, melyek közül statisztikailag talán a leggyakoribb eszköz a kritizálás. A különélő szülőt kritizálása során gyakran negatív vagy torz (vagy egyszerűen csak kitalált) történetbe keveri az elidegenítő szülő, ezért ennek eredményeképpen jöhet létre az, amit Gardner a kölcsönvett szövegkönyvek jelenléteként fogalmazott meg.
Az a tapasztalatom, hogy ez a tünet akkor a legegyszerűbben prezentálható a bíróság előtt, mikor a gyermek még nagyon fiatal, mivel az állítások tartalma gyakran egészen nyilvánvalóan meghaladják a gyermek életkorát, ami egyértelmű bizonyíték. Amikor gyermek mondjuk tinédzser korúvá válik, ez a tünet könnyebben elrejthető.
Ennek a tünetnek a bizonyítéka tizenéveseknél sokkal könnyebben felfedezhető a digitális kommunikáció során, mint pl. sms, email vagy közösségi média, melyek oly népszerűek a tinédzserek körében. Ezek az üzenetek, már amennyiben hozzájuk tudunk férni, hatásos és hatékony bizonyítékok lehetnek a bíróság számára a szülői elidegenítés alátámasztására. Sokszor láttam ilyen esetet előfordulni.
Az eltorzított valóságoknak a létezése lélektanilag súlyos akadály lehet az újraegyesítési folyamat során. Ha például egy fiatal lánynak „bemesélik”, hogy az apja bántalmazta, miközben ez nem történt meg, akkor ez a hamis képzet súlyos problémaként manifesztálódik az életében. Nemcsak az apjával történő újraegyesítés válhat sokkal problémásabbá, de befolyásolhatja mit gondol a másik nemmel történő kapcsolatokról, vagy a hatóságokról, de akár azt is, hogyan bízzon meg másokban úgy általában szólva.
Miközben a kölcsönvett szövegek mint tünet megléte az elidegenítő szülő számára taktikai előnyt jelenthet gyermekelhelyezési viták során, ez könnyen beleáshatja magát a gyermek lelkivilágába, amivel hosszantartó és mély károkat okoz benne.
Úgy tűnik, hogy ugyanolyan káros pszichikai hatása van annak, ha valakivel elhitetik, hogy bántalmazás áldozatává volt, mintha az ténylegesen megtörtént volna. Úgy gondolom, ha a bírók megértenék ezt, sokkal gyorsabban közbelépnének annak érdekében, hogy megakadályozzák az elidegenítést.
Forrás: http://www.jmichaelbone.com/blog1/the-eight-symptoms-of-pa-the-presence-...
Szerző: dr. J. Michael Bone, Ph.D
Fordította: Szarka Levente
Lektorálta: Pénzes Ilona
A cikksorozat előző része: A bűntudat érzésének hiánya az elidegenített szülővel szembeni durva viselkedés során
A cikksorozat következő része: Az ellenségesség kiterjesztése az elidegenített szülő családjára és barátaira