A kapcsolattartás akadályozása személyiségi jogot sért, mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla 2012 évben

FIT-H-PJ-2012-438. bírósági határozat

a Fővárosi Ítélőtábla határozata polgári ügyben
Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.696/2011/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Zsögöny Ilona Ügyvédi Iroda (dr. Zsögöny Ilona ügyvéd) által képviselt felperesnek -, a Dr. Váczi Judit Ügyvédi Iroda (dr. Váczi Judit ügyvéd) által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. június 15. napján kelt 18.P.22.919/2010/17. számú határozata ellen az alperes részéről 18. és 19. sorszám alatt előterjesztett és Pf/4. sorszám alatt kiegészített, valamint a felperes részéről 21. és Pf/2. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes a felperesnek a gyermekei láthatásához fűződő személyiségi jogát megsértette azáltal, hogy 2003. november 21. napjától 2008. július 18. napjáig a karácsonyi, húsvéti és nyári szünidőkben ... és ... a jogerős ítélet által szabályozott kapcsolattartás keretében nem adta át ... a felperesnek.

A 2005. május 14-i, illetve a 2005. október 30-i láthatással kapcsolatos kereseti kérelmet és a kártérítési igényt teljes egészében elutasítja. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékből az alperes 18.000 (Tizennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket köteles - felhívásra - az államnak megfizetni, míg 102.900 (Egyszázkettőezer-kilencszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam visel.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A peres felek 1984-ben kötött házasságát a bíróság 2000-ben bontotta fel, rendelkezett a házasságból 1990. március 9-én született ... utónevű és 1996. augusztus 16. napján született ... utónevű gyermekek elhelyezéséről, kapcsolattartásáról. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az apai kapcsolattartást bővítette. Az alperes 2001 nyarán a gyermekekkel ...ba távozott, onnan a mai napig nem tért vissza. A bíróság utóbb a gyermekek ...ba való letelepedését engedélyezte, a kapcsolattartást az új élethelyzetnek megfelelően rendezte. A szünidei kapcsolattartás a felperest ... illette meg, a gyermekek átadásának helye a felperes lakóhelye volt, a folyamatos kapcsolattartás ideje minden hónap utolsó hétvégéje, amikor a felperes ...i szálláshelyre vihette a gyermekeket. A felperes telefonon hetente egy alkalommal tarthatta a kapcsolatot gyermekeivel, minden hónapban egy alkalommal levelet és csomagot küldhetett gyermekeinek. A bíróság a 2002. január 7-én kelt jogerős ítéletével a felperest az ellene folytatólagosan elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. Az alperes 2003. november 21. és 2008. március 9. között nem hozta ...ra a gyermekeket a kapcsolattartás biztosítása érdekében.
A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogát annak megakadályozásával, hogy gyermekeivel a kapcsolatot úgy ...en, mint ...ban fenntartsa. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felperes jóhírnevét sértette azzal, hogy ellene büntető feljelentést tett, több szomszédnak és a felperes első feleségének is azt mondta, hogy a felperes őt üti-veri, a felperes üldözése miatt kellett elmenekülniük a közös lakásból, amelyek valótlan tényállítások, akárcsak az, hogy a felperes a gyermekek szeme láttára verte volna az alperest. A felperes kérte az alperes eltiltását e jogsértő magatartásoktól. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1.000.000 forint nem vagyoni és 261.946 forint vagyoni kára, valamint perköltsége megfizetésére, ugyanis az alperes rosszhiszemű magatartása jelentős összegű fordítási költséget is okozott. A felperes hivatkozása szerint több alkalommal próbálta a gyermekeivel a kapcsolatot felvenni, amely csak néhány percre korlátozódott, gyakorlatilag nem tudott velük találkozni, mert az alperes azt megakadályozta. Az alperes soha nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy ...en találkozhasson a felperes a gyermekekkel, a gyermekek az ajándékaikat visszaküldték. Előadta, hogy a kapcsolattartást legutóbb szabályozó magyar bírósági ítéletet a Thüringiai Bíróság végrehajthatónak nyilvánította, így 2006-tól a telefonon való kapcsolattartás megtörtént. A nem vagyoni kártérítést az alperesi jogsértő magatartásra alapította. Vagyoni kárát a becsatolt vonatjegyek és szállásköltséget igazoló okiratok alapján kérte megítélni, ugyanis ezeket az utazásokat a jogerős bírósági ítéletnek megfelelően tette meg, azonban gyermekeivel csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem tudott találkozni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint nem akadályozta meg, hogy a felperes a gyermekekkel találkozzon, a gyerekek nem akartak néhány percnél tovább lenni a felperesnél, szándékuk ellenére nem hozhatta őket ...ra. Kifejtette: amennyiben a felperes sérelmet szenvedett azzal, hogy az alperes akadályozta őt a kapcsolattartásban, ez nem az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) szerinti személyiségi jogi sérelem, hanem apai érdeksérelem, amelyre a családjogi szabályok biztosítanak védelmet. Tagadta, hogy a felperes jóhírnevét megsértette volna, így a jogsértő magatartástól történő eltiltására irányuló kérelem elutasítását kérte a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítésére irányuló igényével együtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2005. május 14. napján ... ... és ... ..., a peres felek lányai látogatására érkezett felperest a lakásába nem engedte be, se azt nem engedte meg, hogy a felperessel máshol találkozzanak, és ezért az alperes szomszédjai az ablakokban megjelentek, fényképeket készítettek, a felperes személyi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság az alperest a jövőre a fenti magatartástól eltiltotta. Megállapította továbbá, hogy az alperes azzal, hogy 2005. október 30. napján ... ... és ... ... lányok látogatására érkezett felperest se a lakásába nem engedte be, se azt nem engedte meg, hogy a felperessel máshol találkozzanak, és ezért a lépcsőházban több lakó is megjelent, valamint utána az alperes a rendőrséget is kihívta, ezzel a felperes személyiségi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság az alperest a jövőre e magatartástól eltiltotta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 400.000 forint nem vagyoni és 261.946 forint vagyoni kártérítést. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
Rendelkezése szerint a költségeiket a felek maguk viselik.

Megállapítása szerint az alperesnek az a magatartása, hogy a felperes kapcsolattartását gyermekeivel akadályozza, illetve kapcsolattartást rendező jogerős bírói ítéletet nem tartja be, nem alkalmas a felperes absztrakt személyhez fűződő joga sérelmének megállapítására, az alperes magatartása önmagában a személyhez fűződő jog megsértését nem jelenti. A felperes szubjektív érzete nem elégséges ahhoz, hogy a bíróság a személyhez fűződő jog megsértését az alperes magatartása folytán megállapítsa. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a 2005. május 14-én szombat délután történteket illetően megállapította, hogy a gyerekek ekkor tanúsított magatartása olyan színben tüntette fel a felperest, mint aki nem méltó, vagy nem jogosult a velük való kapcsolattartásra. Az alperes a felperest olyan helyzetbe hozta, hogy arra a házban lakók felfigyeltek, többen kinéztek, sőt fényképet is készítettek, ezzel a felperes Ptk. 77. § (1) bekezdésében meghatározott személyiségi joga sérelmet szenvedett. Az elsőfokú bíróság az alperest a további jogsértéstől a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján eltiltotta. Az elsőfokú bíróság a 2005. október 30-án, vasárnap történtek kapcsán is megállapította: az alperes ekkor megakadályozta, hogy a felperes a gyermekeivel a kapcsolatot fenntartsa, illetve ezt oly módon gyakorolta, hogy ezzel a házban lakó személyeket is megbotránkozásra késztette. A rendőrséget is kihívta, holott a felperesnek joga volt ahhoz, hogy a gyermekeket a jogerős ítélet alapján meglátogassa, így a felperes személyiségi jogait az alperes megsértette és a további jogsértéstől a bíróság ezen magatartás vonatkozásában is eltiltotta. Az elsőfokú bíróság a jogsértés súlyát, a felróható magatartás súlyosságát mérlegelve 400.000 forintban találta megállapíthatónak a felperes nem vagyoni kárát. Álláspontja szerint az a tény, hogy az alperes büntető feljelentést tett a felperes ellen, a jóhírnév megsértéseként nem értékelhető. A házassággal összefüggő különféle eljárásokban tett nyilatkozatok, kölcsönös vagy csak az egyik személy által tett sértő megjegyzések nem tekinthetők a jóhírnév megsértésének, ugyanis a házasságból eredő valamennyi jogvita, a gyermekekkel való kapcsolattartás vagy ennek hiánya nem teszi lehetővé, hogy az eljárások során a hatóságok ne vizsgálják a felek közötti kapcsolatot, az egymással szemben tanúsított magatartások milyenségét. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a vagyoni kártérítés iránti igényét megalapozottnak találta, ugyanis a felperes az utazásai alkalmával a gyermekeivel nem, vagy csak korlátozottan tudott találkozni.

Az elsőfokú bíróság határozata ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérve. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperes személyesen akadályozta meg azt, hogy a felperes a gyermekeivel kapcsolatot tartson. Kiemelte, hogy életközösségük megszakadását követően gyermekeivel rövidebb időre albérletekbe, majd hosszabb időre anyaotthonba kényszerült, mégpedig azért, mert a felperes magatartásával lehetetlenné tette a közös lakásban való együttélést. A gyermekek önmaguk, anyai ráhatás nélkül fordultak el édesapjuktól. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság arra folytatott le tanúbizonyítást, hogy a felperes adott időpontban és helyen - amely időpont és hely nem felelt meg a családi ügyben döntést hozó bíróság által meghatározott kapcsolattartási kötelezettségnek - találkozott-e a gyermekeivel vagy sem. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás személyiségi jogi fogalomrendszerrel nem ragadható meg, a felperes által említett kereseti kérelem sem illik a polgári jog által szabályozott jogi tárgyak rendszerébe. Érvelése szerint nem tanúsított jogellenes magatartást, amikor lányai nem kívántak találkozni a váratlanul ...ról odaérkező felperessel.

Az elsőfokú bíróság határozata ellen a felperes is fellebbezést jelentett be, elsődlegesen annak megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérve. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a jóhírnév sérelmére vonatkozó kereseti kérelem tekintetében előterjesztett bizonyítási indítványát miért mellőzte, annak sem adta indokát, hogy a részben megítélt kártérítés tekintetében a kamat megállapítását miért mellőzte. Állítása szerint az elsőfokú bíróság a perköltség kapcsán elmulasztotta értékelni a felperes által előlegezett fordítási költségeket. Álláspontja szerint egy sérelmes jogsértő magatartás után különböző jogágakba tartozó jogkövetkezményeket is lehet érvényesíteni, a kapcsolattartás akadályozása miatt a polgári jogágba tartozó személyhez fűződő jogsérelem is megállapítható. Az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 92. §-ában szabályozott személyhez fűződő joga a különélő szülőnek, hogy gyermekeivel kapcsolatot tartson. Nem csak végrehajtási kérdés, ha a gondozó szülő e kötelezettségének nem tesz eleget, tekintetbe véve azt is, hogy az alperes a gyermekeket elidegenítette a felperestől, akikkel korábban jó kapcsolata volt, amelyet a perben becsatolt hangfelvétel is igazol. Hivatkozása szerint az alperes jogellenes magatartása éppen abban áll, hogy semmilyen módon nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a felperes gyermekeivel személyesen találkozhasson ... is. A felperes jóhírnevét az is súlyosan sértette, hogy gyermekeit nem látták apjukkal együtt korábbi lakókörnyezetében. A gyermekek felperestől történő elidegenítésének eszköze volt az alaptalan feljelentés, az arra alapított büntetőeljárás elhíresztelésével az alperes tudatosan sértette a felperes jóhírnévét, az okozott hátrány az iskolai és lakóközösség felperestől való elfordulása és negatív értékítélete. Nem vitatta, hogy önmagában a büntető feljelentés a jóhírnév sérelemének megállapítására nem alkalmas, jelen esetben azonban az alperes azért tett büntető feljelentést a felperes ellen, hogy azt és az annak nyomán elinduló eljárás révén saját magát a polgári, családjogi perben kedvező színben tüntesse fel a felperes lejáratása mellett, amely magatartás nem vonható a házastársak megromlott viszonyának jogkövetkezményei körébe.

A felperes fellebbezése kisebb részben megalapozott, az alperes fellebbezése részben megalapozott.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított - a rendelkezésre álló peradatokkal alátámasztott - tényállást elfogadta az ítélkezése alapjául, érdemi döntésével azonban a következők szerint részben értett csak egyet.

A Ptk. 75. § (1) bekezdés értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani; e jogok a törvény védelme alatt állnak.

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló Csjt. 92. § (1) bekezdése értelmében a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

A Ptk. 84. § (1) bekezdése a) pontja szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását.

Az adott jogvitában a felperes személyiségi jogait a Csjt. 92. §-a deklarálja, így a Ptk. 75. § (1) bekezdése szerinti jogsérelem kereteit a családjog határozza meg. A következetes bírói gyakorlat szerint önmagában az, hogy a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás - jogellenes - akadályozásával szemben a jogvédelmet elsősorban a családjog intézményei biztosítják, nem zárja ki az okozott sérelem miatt a személyiségi jogvédelmi igény érvényesíthetőségét. Ezért az alperesnek az az eljárása, hogy - jogerős ítéleti rendelkezés ellenére - a gyermekeket a 2003-2008. közötti tanévek szünideiben a felperessel való találkozás biztosítása céljából nem hozta ...ra, és ennek - az anyagiakon túl - különösebb indokát sem adta, megsértette a felperesnek a gyermekeivel való kapcsolattartáshoz fűződő, a Csjt. 92. § (1) bekezdésében szabályozott személyiségi jogát. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben így a személyhez fűződő jogában megsértett felperes - az előzőekben részletezett magatartások kapcsán - alappal tartott igényt a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja szerint objektív szankció alkalmazására.

A ...i események kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból sem tűnik ki az, hogy az elsőfokú bíróság által kiemelt két időpontban - 2005. május 14., illetve 2005. október 30. - az alperes volt az, aki megtiltotta gyermekeinek, hogy beszéljenek, illetőleg elmenjenek édesapjukkal, tekintetbe véve a gyermekek életkorát, önálló akaratát is. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor ezen események kapcsán a jogsértést megállapította. A jogsértés megállapításának hiányában a felperesnek a ...i utazásokhoz kapcsolódó vagyoni kártérítés iránti követelése sem lehetett megalapozott, így azt a Fővárosi Ítélőtábla a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.

A Ptk. 78. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A jóhírnév védelme azt kívánja biztosítani, hogy a társadalom tagjait a valóságos értékük alapján ítéljék meg, amely úgy érvényesülhet, ha az adott személyről az objektív valóságot kifejező tényállítások, értékelések jelennek meg. A valóságot meghamisító tényállások, közlések, amelyek hátrányosan befolyásolják a személy társadalom részéről megnyilvánuló értékelését, jóhírnevet sértenek.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes jóhírneve megsértésének megállapítására irányuló keresetet elutasította. Tényként állapítható meg, hogy a felperes és az alperes közös gyermekeinek nevelése során a szülők együttműködése nem volt kielégítő, kölcsönösen tanúsítottak olyan magatartást, illetőleg tettek olyan nyilatkozatokat, amelyek sértették a másik személyét. Ebben a helyzetben a felperes által felhozott érveket tekintetbe véve, hogy a felperes sem tett meg mindent a kapcsolat normalizálásának érdekében nem lehetett olyan súlyúnak tekinteni, amely a Ptk. 78. § (1) bekezdése szerinti jogsértés megállapítására adna alapot, figyelemmel arra is, hogy az alperes feljelentése nyomán indult büntetőeljárásban a felperes felmentésére nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában került sor.
A felperes nem vagyoni kárigénye kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla a következőket emeli ki.
A Ptk. 84. § (1) bekezdése e) pontja szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontjára alapított kártérítési követelés tárgyában az elsőfokú bíróság határozata megalapozatlan, az az álláspont ugyanis, hogy a nem vagyoni kártérítés feltétele pusztán a személyiségi jogsértés, alapvetően téves. A Legfelsőbb Bíróság az 302. Elvi Határozatában általános érvénnyel mondta ki, hogy személyiségi jogsértés esetén a jogosult nem vagyoni kártérítésre - a törvényben meghatározott egyéb feltételek mellett - akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben olyan hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt. A nem vagyoni kár megtérítésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, amelyeket a vagyoni károk esetén is alkalmazni kell, vagyis a kárt - a Ptk. 339. § (1) bekezdése és az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése szerint - a károsultaknak megfelelően bizonyítaniuk kell.
A felperesnek ezek szerint azt kellett volna bizonyítania, hogy a különélő gyermekei és közte meghiúsult kapcsolattartás nála lelki, szellemi károsodást vagy hátrányt eredményezett, társadalmi megítélését rontotta, ezt azonban a felperes - saját előadásán túl - semmivel nem bizonyította. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a károsodás bizonyítottsága hiányában a nem vagyoni kártérítés iránti követelést a Ptk. 339. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával elutasította.

Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta.

A fellebbezések részben vezettek eredményre, a felperes azonban a nagyobb arányú vesztességére tekintettel köteles - a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján - az alperes részére a jogi képviselete ellátásáért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdései szerint - a 4/A. § alapján az áfára is figyelemmel - megállapított ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontja és 46. § (1) bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13. § (2) bekezdése, valamint 15. § (1) és (3) bekezdése alapján köteles felhívásra megfizetni az államnak, az ezt meghaladó fellebbezési eljárási illetéket a felperes személyes költségmentességére tekintettel a Kmr. 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2012. január 13.
Dr. Sághy Mária s. k., a tanács elnöke
Dr. Kincses Attila s. k., előadó bíró
Dr. Csányi Terézia Katalin s. k., bíró

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!