Apák az Igazságért Kh. Egyesület

A Kúria helyben hagyta a másodfok - 1 évről 45 napra csökkentett - ítéletet, így nem példa nélküli, hogy a kapcsolattartás akadályozása szabadságvesztéssel is büntethető!

(kiemelések a szerkesztőtől)

A tanács tagjai:
Dr. Kónya István, a tanács elnöke
Dr. Bartkó Levente, előadó bíró
Dr. Márki Zoltán, bíró

Az eljárás helye: Budapest
Az eljárás formája: tanácsülés
Az ülés napja: 2018. október 25.
Az ügy tárgya: kiskorúval való kapcsolattartás akadályoztatásának vétsége
Terhelt(ek): terhelt

Első fok: Sátoraljaújhelyi Járásbíróság, B.382/2015/18/1., ítélet, tárgyalás, 2016. április 25.
Másodfok: Miskolci Törvényszék, 14.Bf.494/2016/7., ítélet, nyilvános ülés, 2016. november 16.

Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője
Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a kiskorúval való kapcsolattartás akadályoztatásának vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság B.382/2015/18/1. számú, illetve a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.494/2016/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

[1] A Sátoraljaújhelyi Járásbíróság a 2016. április 25. napján kihirdetett B.382/2015/18/1. számú ítéletével a terheltet kiskorúval való kapcsolattartás akadályoztatásának vétsége [Btk. 210. § (1) bekezdés] miatt 1 évi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság B.170/2014/6. számú határozatával kiszabott 8 hónap, valamint a Sátoraljaújhelyi Járásbíróság B.19/2015/6/1. számú határozatával kiszabott 1 évi szabadságvesztés büntetés végrehajtását.

[2] A Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2016. november 16. napján meghozott 14.Bf.494/2016/7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terhelt büntetését a mellékbüntetés és a felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtására vonatkozó rendelkezések egyidejű mellőzésével 45 nap elzárásra enyhítette azzal, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapítottan, mivel a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Indokai szerint a terhelti magatartás nem volt tényállásszerű, nem állapítható meg terhére az önhiba, ugyanis a gyermek apjának minden törvényes eszköz rendelkezésére állt, hogy a végrehajtási törvény alapján biztosítsa a kapcsolattartást. Ehhez képest, amennyiben a terhelt a gyermek átadását a gyermek ellenkezése miatt nem tudja biztosítani, akkor az apa jogosult lett volna azt gyámhatóság, illetve karhatalom bevonásával kikényszeríteni. Ez utóbbi elmaradása a terhelt terhére nem róható, ezért hiányzik az önhiba.

[4] Emellett a terhelt tévedésben volt, mert meg volt győződve arról, hogy helyesen cselekszik és azzal tesz jót a gyermekének, ha nem kényszeríti ellenkezése ellenére a kapcsolattartásra, azaz büntethetőséget kizáró ok is fennállt.

[5] A védő csatolt a gyermek jelenlegi állapotára vonatkozó iratokat, illetve polgári peres eljárás jegyzőkönyvének részletét, benne végzést a gyermek kiadására vonatkozó rendelkezés végrehajtásának felfüggesztéséről. Mindezek alapján hatályon kívül helyezésre és új eljárás lefolytatására tett indítványt.

[6] A Legfőbb Ügyészség BF.526/2018/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az indítvány a tényállás megalapozottságát vitatja, amikor jogi álláspontját az irányadó tényállásban foglaltaktól eltérő tényekre alapítja, e részében a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[7] Ezen túlmenően az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza mindazon tényeket, amelyek a terhelt terhére rótt bűncselekményben a bűnösség megállapítását és a minősítést megalapozzák. Az irányadó tényálláshoz képest a felülvizsgálati indítványnak az önhibára, illetve a tévedésre vonatkozó okfejtése, a terhelt bűnösségének vitatása alaptalan. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[8] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[9] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[11] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[12] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[13] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[14] A védő az anyagi jogszabálysértés kapcsán egyrészt tényállási elem hiányára, másrészt büntethetőséget kizáró ok fennállására hivatkozott. Az indítványt jelentős részében az ítéleti tényállástól eltérve, a büntetőügy jogerős befejezését követően keletkezett új adatokra, bizonyítékokra (védő által csatolt iratok), illetve a tényállásban nem szereplő védelmi (terhelti) álláspontra alapította szükségesnek tartva egy megismételt eljárásban további bizonyítás felvételét is. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét támadta eltérő tényállás megállapítását célozva. Felülvizsgálati eljárásban azonban erre nincs törvényes lehetőség, ezért az indítvány ezen részében törvényben kizárt. A védő által csatolt újabb iratok felülvizsgálatban nem relevánsak (azok alapot adhatnak esetlegesen más eljárásra).

[15] A jogerős ítéleti tényállás a védő által hivatkozott olyan tényeket, amelyekből az önhiba hiánya vagy büntethetőséget kizáró ok, tévedés megállapítható lenne, nem tartalmaz.

[16] Felülvizsgálati eljárásban mindezen okokra csak akkor lehet eredményesen hivatkozni, ha az erre vonatkozó releváns tényeket a tényállás tartalmazza. Az ítéleti tényállás azonban ilyen tényeket nem tartalmaz.

[17] A Btk. 210. § (1) bekezdése szerint, aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[18] A tényállásszerű elkövetési magatartás megállapításának ekként nem feltétele rendőri beavatkozás igénybevétele a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében. Az erre vonatkozó védői álláspont nem helytálló.

[19] Ezzel szemben a bíróság törvényesen minősítette a terhelt jogerős ítéleti tényállás szerinti magatartását kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának, miután az tartalmazza, hogy jelen büntetőeljárás - lényegében ugyanezen okból, ugyanezen bűncselekmény miatt - már az ötödik eljárás a terhelttel szemben, amelyeket szükségképpen a gyámhatóság számos, jelen tényállást érintően nyolc bírságoló végzése a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében már megelőzött, miután a terhelt változatlanul nem tett eleget a kapcsolattartás biztosítása iránti kötelezettségének.

[20] Ehhez képest a terhelt kapcsolattartást akadályozó magatartása tudatos, szándékos szembehelyezkedés, amely jogellenes és ezért az önhiba hiányára vagy tévedésre való hivatkozás nyilvánvalóan alaptalan.

[21] A terhelt évek óta, folyamatosan semmibe veszi a polgári bíróság kapcsolattartást szabályozó, illetve a gyámhatóság és a büntetőbíróság marasztaló határozatait.

[22] A terhelt saját, jogsértő állapotot hosszú időn át, tudatosan fenntartó magatartására, nem kizárhatóan az azzal összefüggésben utóbb beállt súlyos következményekre mint büntethetőséget kizáró okra alappal nem hivatkozhat.

[23] Erre tekintettel a felülvizsgálati indítvány ezen részében alaptalan.

[24] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

[25] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 458. § (3) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. § (1) bekezdés b) pontja zárja ki.

[26] A Be. 652. § (6) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. § (3)-(5) bekezdésén alapul. A Be. 652. § (7) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. § (4) bekezdés].

Budapest, 2018. október 25.