A kapcsolattartás akadályozása, kiskorú veszélyeztetését meríti ki.

BH2007. 35.Kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg az a szülő, aki a kiskorú bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatja, a másik szülővel való kapcsolattartását huzamos ideig akadályozza, a kiskorút a másik szülő ellen neveli és e kötelességszegő magatartása a kiskorú értékrendjének, jellemének, lelki fejlődésének kedvezőtlen alakulását eredményezi [1978. évi IV. törvény 195. § (1) bek.; 1952. évi IV. tv. 71. § (1) és (2) bek., 88. §, 92. § (1) és (2) bek.; 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 33. §].

Az elsőfokú bíróság a 2003. június 17. napján hozott ítéletével a terheltet kiskorú veszélyeztetésének bűntette, valamint kiskorú elhelyezésének megváltoztatása vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A terhelttel szemben a tartás elmulasztásának vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

A megállapított tényállás lényege a következő:

1. A terheltnek V. S.-el kötött házasságából 1986. május 8-án született V. K. nevű leánya. házassága megromlása miatt a terhelt elköltözött a család közös otthonából. Gyermekük ekkor két és fél éves volt.A bontóperben eljáró elsőfokú bíróság a gyermeket a terheltnél, a másodfokú bíróság 1990. október 11-én jogerős ítéletével V. S.-nál helyezte el. A terhelt 1990-ben kötött házasságot jelenlegi férjével, dr. M. E.-vel. V. S. a kislányt egyedül, illetve édesanyja, a gyermek apai nagyanyja segítségével nevelte 1992-ig, amikor élettársi kapcsolatot létesített dr. S. K.-val. V. S. bensőséges, szeretet teljes légkörben nevelte a kiskorút, aki szerette nagymamáját, örömmel ment édesanyjához is, akihez a válást követően is erősen kötődött. A kapcsolattartás zökkenőmentesen működött, azt V. S. nem akadályozta. A terhelt a szünidőben a lehető legjobb körülményeket biztosította kislányának, évente többször külföldi utakra vitte: USA-ba, Mexikóba, Egyiptomba, Máltára. A gyk. V. K. elfogadta édesapja új társát is és édesanyjának házastársával is harmonikus volt a viszonya. A gyermekkorú az iskolában jól tanult, tanárait szerette. 1996 májusáig lelki fejlődése is harmonikus volt, elfogadta a szülei válása folytán előállt helyzetet, mindkét szülőhöz egyformán ragaszkodott, s mind édesapja, mind édesanyja új családját sajátjaként szerette.A terhelt 1992-ben nyújtotta be az első gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresetet. Az elsőfokú bíróság a gyermeket az anyánál helyezte el, a másodfokú bíróság azonban az apa gondozásában hagyta.1995 decemberében a terhelt a gyámhatóságnál ideiglenes gyermekelhelyezési kérelmet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a kislány az apai környezetben veszélyhelyzetben, illetve életveszélyben van. A gyámhatóság azonban megállapította, hogy az anyai beadványban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. A kislány az apai környezetben kifejezetten jól érezte magát, édesapjával a kapcsolata ideális volt. Ezért a gyámhatóság 1996. május 13-án kelt határozatával a terhelt kérelmét elutasította.Ezt a határozatot a terhelt 1996. május 17-én vette át, amikor kislányát hétvégére magával vitte. Másnap a család K. 10. születésnapját ünnepelte egy kerti partin, ekkor a gyermek a mérleghintáról leesett és felkarcsonttörést szenvedett, a kórházban meg is műtötték. A terhelt telefonon értesítette volt férjét, hogy betegsége alatt ő szeretné a kislányt ápolni. V. S. ehhez nem járult hozzá.A szülök egymással csak telefonon érintkeztek, ennek során a terhelt kategorikusan kijelentette, hogy nem adja vissza a kislányt. Volt férjét újabb és újabb időpontokkal hitegette. A feszültség felerősödésével a terhelt szinte lehetetlenné tette, hogy V. S. akár telefonon is elérje kislányát. A gyermek visszaadásától végleg elzárkózott. V. S. ekkor a bírósághoz fordult. A bíróság elrendelte a végrehajtást, a végrehajtási lap alapján azonban a terhelt nem teljesített. Ezt követően a bíróság hatósági végrehajtást rendelt el. A karhatalmi végrehajtásra 1996. augusztus 2-án került sor a terhelt akkori lakásán. A terhelt a végrehajtás során kijelentette, hogy nem vihetik el a kislányt, V. K. maga is kifejezte azt a szándékát, hogy nem megy el édesapjával. A terhelt mindvégig arra bíztatta gyermekét, hogy a tetőtéri gardróbszobából ne jöjjön ki, nem kell elmennie. A gyermek kéztörése miatt fizikai kényszerre nem került sor, V. S. sem akarta ilyen áron elhozni a gyermekét.A terhelt a meghiúsult végrehajtást követően sem adta vissza a gyermeket az apának.V. K. az 1996/97-es tanévet a K. Általános Iskolában kezdte meg. Amikor a terhelt tudomást szerzett arról, hogy V. S. - egyébként a gyámhatóság előtt kötött megállapodásoknak megfelelően - az iskolában, a szünetben a kislányhoz próbált közeledni, figyelmeztette pedagógus kollégáit, hogy ne engedjék, hogy a gyermeket az apja a szünetben zaklassa. Minderről a gyermeknek is tudomása volt. Egy alkalommal, amikor V. S. megjelent az iskolában, V. K. az igazgató irodájába menekült azzal, hogy fél az édesapjától. Pár nappal később V. K.-t a terhelt önkényesen átíratta abba az általános iskolába, amelynek ő az igazgatója, és ahol férje, s annak két felnőtt gyermeke is tanított.A terhelt 1996 szeptemberében újból keresetet nyújtott be a gyermekelhelyezés megváltoztatására.Az elsőfokú bíróság ideiglenesen az anyjánál helyezte el a kislányt, a másodfokú bíróság azonban ismételten az apa javára szóló döntést hozott.Végül a harmadszor megindított gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló perben a másodfokú bíróság a 2000. október 27-én kelt ítéletével V. K.-t a felperesi anyánál helyezte el azzal az indokolással, hogy bár a gyermek az iratokból megállapíthatóan a felperesi ellennevelés hatására lelkileg károsodott, a korábban szeretett szülőt kifejezetten elutasítja ..., a kialakult helyzet kifejezetten felróható a felperesnek, de az apa-lánya kapcsolat már annyira elmérgesedett, hogy a gyermeknek nem áll érdekében a tényleges helyzetnek a megváltoztatása ....A Legfelsőbb Bíróság V. S. felülvizsgálati kérelme folytán hozott, 2001. szeptember 4-én kelt határozatával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.A perek folyamatban léte alatt a terhelt a kislányt rendszeresen beavatta a perek állásába, a megindult gyámhatósági és büntetőeljárásokról azt mondta a gyermeknek, hogy az apja őt állandóan minden fórumon feljelenti, miatta kell nagy összegű bírságot fizetnie. Továbbra is lehetetlenné tette, hogy a kislány kapcsolatot tartson az apával, akinél jogszerűen volt elhelyezve.A terhelt 1995 decemberétől mindvégig kitartóan az édesapja ellen nevelte gyermekét.V. K. 1996. május 18-ai balesetétől kezdődően érzelmileg teljesen elszakadt az őt közel 8 éven át egyedül nevelő édesapjától. A 10 éves gyermek apával szembeni makacs szembefordulása, kiengesztelhetetlen ellenállása semmiféle traumatizáló élménnyel nem magyarázható, hiszen az apához, s annak környezetéhez is addig igen szoros érzelmi szálak fűzték, negatív élményei nem voltak. A nagymamával szembeni kifogásai ürügyek csupán, vagy az anyai befolyásolás következtében kialakult értékítéletek.2. A terhelt azt követően, hogy 1996. május 17-én jogszerűen magával vitte gyermekét, többé nem adta vissza. Az apának, huzamosabb ideig a gyermek tartózkodási helyét sem árulta el. 1996 nyarától addigi lakásukból elköltöztek. A terheltnek állandó bejelentett lakcíme volt édesapjánál, de ott sem tartózkodott. A terhelt az új címét is eltitkolta V. S. elől.A másodfokú bíróság a 2004. augusztus 27. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a terhelt felmentését kérte. Sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok a szakértői véleményeket nem vették figyelembe, az általuk bejelentett tanúkat nem hallgatták meg, kizárólag az apa és a házastársa vallomására alapították a tényállást. Kifogásolta a bizonyítékok értékelését, arra hivatkozott, hogy a tényállás iratellenes, téves ténybeli következtetéseket tartalmaz. Álláspontja szerint a terhelt a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el, tényállási elemek hiányában bűnössége nem állapítható meg.A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és az ügyész a nyilvános ülésen is - a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat során az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 420. §-a értelmében az alapeljárásban megállapított tényállás az irányadó, annak megalapozatlansága nem vizsgálható. Nincs lehetőség további bizonyítás felvételére, bizonyítékok újraértékelésére és eltérő tényállás megállapítására.Ezért a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó, annak téves, iratellenes megállapításaira, hibás ténybeli következtetéseire hivatkozó részében a törvényben kizárt.Az irányadó tényállás alapján azonban nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a terhére rótt bűncselekményekben megállapították.Az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 195. § (1) bekezdés szerinti kiskorú veszélyeztetésének bűntettét az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti.Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt annak ellenére alanya (elkövetője) lehet e bűncselekménynek, hogy a polgári bíróság a gyermeket nem nála helyezte el és ezért a szülői felügyelettel járó jogosultságok és kötelezettségek az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 71. § (2) bekezdése és a Csjt. 72. § (2) bekezdése értelmében nem őt, hanem a másik szülőt illették meg. A bíróság ugyanis a másik szülőnél való elhelyezéskor a Csjt. 88. §-a alapján a terhelt szülői felügyeleti jogát nem szüntette meg. A terhelt a terhére rótt bűncselekményeket akkor követte el, amikor gyermekének a bírósági döntésen alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatta és ebben az általa jogellenesen teremtett helyzetben a kiskorú nevelése, felügyelete, gondozása kétségtelenül a terhelt kötelessége volt.Az eljáró bíróságok megalapozottan foglaltak állást a tekintetben is, hogy a terhelt e feladatából folyó kötelezettségeit megszegte, és hogy a kötelezettségszegése súlyosnak minősül.A szülői felügyeletet a kiskorú érdekeinek megfelelően kell gyakorolni [Csjt. 71. § (1) bek.]. A terhelt tételes jogszabályokat, családjogi alapelveket és erkölcsi normákatsértett meg.Alapvető kötelezettségszegés a terhelt részéről az volt, hogy a kiskorú bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatta.

Kötelességszegés az is, hogy a Csjt. 92. § (1) bekezdése ellenére megakadályozta, hogy a kiskorú az édesapjával személyes, közvetlen kapcsolatot tartson fenn, illetve a Csjt. 92. § (2) bekezdése ellenére a másik szülő számára is lehetetlenné tette gyermekével való kapcsolattartást. Ez utóbbi kötelességszegés súlyát növeli, hogy olyan szülő kapcsolattartási jogának gyakorlását akadályozta meg, akinél a gyermeket a bíróság elhelyezte.Az irányadó tényállás szerint a terhelt 1995 decemberétől folyó polgári perek részleteibe a gyermeket beavatta és folyamatosan mindvégig kitartóan édesapja ellen nevelte.A 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 33. §-a szerint a gyermek fejlődését veszélyezteti, ha a gyermeket a szülő a másik szülő ellen neveli, illetve a kapcsolattartásra vonatkozó jogerős határozatoknak szándékosan és ismételten nem tesz eleget.A tényállás tartalmazza a terhelt javára döntő 2000. október 27-én kelt másodfokú határozat indokait és annak megállapítását, hogy a gyermek a felperesi ellennevelés hatására lelkileg károsodott, a korábban szeretett szülőt kifejezetten elutasítja. ..., a kialakult helyzet kifejezetten felróható a felperesnek, de az apa-leánya kapcsolat már annyira elmérgesedett, hogy a gyermeknek nem áll érdekében a tényleges helyzetnek a megváltoztatása.A terheltnek a tényállásban feltárt és részletezett szülői feladatából eredő kötelességszegő magatartása, a hosszabb időn keresztül kitartóan folytatott apa elleni nevelés tudatos befolyásolása, amelyhez az apánál lényegesen jobb anyagi lehetőségét is felhasználta, nem csupán a törvény által megkívánt erkölcsi, szellemi fejlődés konkrét veszélyét idézte elő, hanem a gyermek és apa közötti kapcsolattartás ellehetetlenülése a kiskorúnál tényleges lelki károsodást: szellemi fejlődésének torzulását, értékrendjének sérülését, jellemének negatív irányú megváltozását is eredményezte. A kötelességszegő magatartásnak a kiskorú szellemi, erkölcsi, lelki fejlődésére gyakorolt hatása súlyos volt, amelyet a bekövetkezett eredmény egyértelműen igazol. A terhelt az elkövetési magatartást szándékosan fejtette ki, ha a káros eredmény bekövetkezését kifejezetten nem is kívánta, de abba belenyugodva cselekedett, így eshetőleges szándéka az eredmény tekintetében is megállapítható. A súlyos kötelességszegés és az eredmény közötti okozati összefüggés is nyilvánvaló.Mindezekre tekintettel a kiskorú veszélyeztetésének törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak.A terhelt bűnösségének megállapítása a Btk. 194. §-ában meghatározott kiskorú elhelyezésének megváltoztatása vétségében is törvényes. A terhelt a kiskorú bírósági döntésen alapuló elhelyezését önkényesen változtatta meg, a kiskorút apja elől elrejtette, tartózkodási helyét titokban tartotta, és ezzel megvalósította a terhére megállapított vétséget.A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. II. 102/2005.)

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

ÚJ KÖNYV Amy Baker & Paul Fine: EXtelen döntések


 EXtelen döntések

Az a szülő, aki úgy érzi, hogy módszeresen elidegenítik tőle a korábban felé szeretettel, rajongással forduló gyermekét, ilyenkor egyre-másra kapja a kért és kéretlen tanácsokat szakértőktől és civilektől egyaránt.
De vajon lehetséges-e a szeretetteli kapcsolat fenntartása, megőrzése egy ellenséges környezetben?
Érintett szülőként neked milyen eszközeid vannak, ha a gyermeked szeretete a tét?

A könyv segít felismerni az elkövetett hibákat és új mederbe tudja terelni kapcsolatodat az elidegenített gyermekeddel.

2.990 Ft helyett most 2.840Ft-ért megrendelhető a libri.hu oldalán
A könyvbe a kiadó oldalán bele is lehet olvasni


 06 80 630155

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!