Apák az Igazságért Kh. Egyesület

2049/2009. számú polgári elvi határozat

Forrás: http://www.kuria-birosag.hu/hu/elvhat/20492009-szamu-polgari-elvi-hatarozat

2049

A 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésének megváltoztatásánál a gyermek véleménye akkor is a döntés elsődleges szempontja, ha a pert a különélő szülő a gyermekelhelyezés tárgyában kötött egyezség jóváhagyásától számított két éven belül indítja meg (Csjt. 18. §, 74. §).

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek házasságát a bíróság 2007. április 2-án jogerős ítéletével felbontotta. Az eljárás során a felek bírói egyezséget kötöttek, melynek értelmében az 1992. április 1-jén született Ádám utónevű gyermekük az édesanyjánál, jelen per alperesénél került elhelyezésre és jelen per felperese 2007. április 1-jétől kezdődően havi 45 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetését vállalta. Megállapodtak a kapcsolattartásról és az utolsó közös lakás osztott használatában is.

A felek Ádám utónevű gyermeke jelenleg B. városban gimnáziumi tanuló, hétfőtől péntekig kollégiumban lakik, a kapcsolatot édesapjával a szülők egyezségének megfelelően tartja.

A bontópert követően a felek az É. város, B. úti közös lakásukat értékesítették. A felperes É. város, a K. utca 3. szám alatt vásárolt három szoba összkomfortos ingatlant.

A felperes a tulajdonát képező kft. ügyvezetője. Igazolt havi nettó keresete 55 000 forint, a 2007. évi jövedelemadó-bevallása szerint az éves jövedelme bruttó 780 022 forint volt. Az elsőfokú bíróság azonban ítéletében - a felperes elismerése alapján - megállapította, hogy a felperes átlagos havi jövedelme az S. Kft.-nél nettó 400 000 forint. A felperes ugyanakkor az egyezséggel vállalt tartásdíj fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az alperessel szembeni vagyonközösségi igényére hivatkozva.

Az alperes a bontópert követően, 2007. június végén K. településre költözött. 2007. szeptember 5-én házasságot kötött, házastársának két szoba, komfortos családi házában él. Ez a perbeli gyermek bejelentett lakcíme is.

Az alperes és házastársa 2008-ban kft.-t alapított, melynek az alperes nem alkalmazottja. Havi jövedelemmel nem rendelkezik, mivel még csak kezdő vállalkozó.

A felperes keresetében a korábbi elhelyezés megváltoztatását, Ádám nála történő elhelyezését kérte, valamint tartásdíjat igényelt.

Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a bontóperben a gyermek elhelyezésére vonatkozó egyezséget "kényszerhelyzetben" kötötte meg, időközben azonban a körülményei rendezetté váltak. A gyermek is azt szeretné, ha hozzá kerülne.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Arra hivatkozott, hogy a gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés meghozatala óta két év még nem telt el, az elhelyezés megváltoztatása - figyelemmel a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra - nem indokolt. Az alperes nem vitatta, hogy a gyermek az apjához szeretne költözni, mivel nem akar kollégista maradni, azonban az alperes szerint a jelenlegi kollégiumi elhelyezés az előnyére válik, a későbbi életpályájához szükséges továbbtanulásra készíti fel, ami a felperesnél nem látszik biztosítottnak, a felperesnek életvitele, munkabeosztása miatt kevés ideje jutna Ádámra.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a korábbi elhelyezést megváltoztatva az Ádám utónevű gyermeket a felperesnél helyezte el. Egyben a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségét megszüntetve kötelezte az alperest, hogy 2009. április 1-jétől fizessen meg a gyermek tartására havonta 20 000 forintot. Szabályozta az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást is.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatásának a Csjt. 72/A. § (2) bekezdése szerinti feltételei jelen ügyben fennállnak. A felek körülményeiben bekövetkezett lényeges változásként értékelte, hogy az alperes az érdi közös otthonból, mely a gyermek szokásos tartózkodási helye is volt, előzetes bejelentés nélkül, röviddel a felek egyezségkötését követően az ország más területére költözött. Ádám időközben 17 éves lett, személyes meghallgatása során előadta, hogy a felperesi lakóhely jelenti számára a kikapcsolódást jelentő, rokoni kapcsolatokkal bíró életteret. Édesanyja jelenlegi tartózkodási helyén unatkozik, ott nincsenek barátai, ismerősei. Édesapjánál jobbak a körülmények is, külön szobája van, a felperes megfelelően el tudja látni, főz, mos, takarít. Az apjával szeretne élni, már a bontóper időszakában is ez volt a kívánsága, édesanyjában csalódott.

Az elsőfokú bíróság döntésének meghozatalánál figyelemmel volt a Csjt. 74. §-ában foglaltakra, mely szerint ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyeztetné. Jelen esetben erre vonatkozó adat, bizonyíték nem merült fel, ezért az elsőfokú bíróság a korábbi elhelyezést megváltoztatva Ádámot a felperesnél helyezte el.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően helyesen állapította meg, ugyanakkor teljesen megalapozatlan jogi következtetésre jutott, amikor a keresetnek helyt adott, eljárása során nem a megfelelő, irányadó jogszabályt alkalmazta. A felek gyermekére vonatkozó jogerős egyezség megkötése óta ugyanis az újabb kereset megindításáig két év még nem telt el, ugyanakkor a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

Olyan, a gyermek érdekét alátámasztó tényt, ami az elhelyezés megváltoztatását indokolná, a felperes nem jelelölt meg, az pedig, hogy Ádám az édesanyjával egy másik városba költözött és onnan folytat középiskolai tanulmányokat B. városban, kollégiumi elhelyezés mellett, nem jelent olyan változást, ami a gyermek érdekében indokolttá tenné az elhelyezés megváltoztatását.

A felperes körülményeiben bekövetkezett esetleges pozitív fejlemény sem eredményezheti önmagában az elhelyezés megváltoztatását, mint ahogyan a gyermek életkori változása, mint objektív körülmény sem, figyelemmel a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra. A gyermek azon szándéka, hogy az apjához szeretne kerülni, egyébként sincs megfelelő tényekkel alátámasztva. Nem állapítható meg, hogy miért, milyen oknál, körülménynél fogva állna a gyermek érdekében a korábbi elhelyezés megváltoztatása. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Álláspontja szerint a jogerős határozat sérti a Csjt. 74. §-át, mely szerint, ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható. A jogerős ítélet indokolása ezt a rendelkezést nem is említi. A másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a gyermek 2010 áprilisában betölti a 18. életévét, az elsőfokú ítélet meghozatalakor is már 17 éves volt. A jogerős határozat a gyermek akaratát semmibe vette, jogait figyelmen kívül hagyta.

Ádám egyébként 2009 áprilisa óta a felperesnél él, az édesapja neveli, gondozza, tartja el.

Az alperes ellenkérelme a jogerős határozat hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése megalapozott, helyesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és azokból okszerű következtetést vont le.

A gyermekkel egyetértésben született az a döntés, hogy tanulmányait B. városban folytatja. Ezt követően az édesanyja, akinél elhelyezést nyert, K. településre költözött, ebből következett, hogy B. városban kollégiumban kell laknia.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.

Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 12. cikke értelmében az egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét. A gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.

Ezt az alapelvet konkretizálja a gyermekelhelyezési ügyekre vonatkozóan a Csjt. 74. §-a, amikor kimondja, hogy ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti.

Jelen esetben az elsőfokú eljárás során a felek Ádám utónevű gyermeke egyértelműen és befolyásmentesen kinyilvánította, hogy a továbbiakban az édesapjánál szeretne élni és ezen döntését meg is indokolta (Az apai környezetben érzi jól magát, itt laknak rokonai és barátai. É. városból naponta be tud járni B. városba a középiskolába, így kollégiumi elhelyezésére már nem lesz szükség).

A perben nem merült fel olyan adat, mely szerint a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyeztetné. Ezt az alperes maga sem állította, csak arra hivatkozott, hogy a változatlan kollégiumi elhelyezés biztosíthatná a továbbtanulásra való megfelelő felkészítést.

A Csjt. 74. §-ában foglalt kógens rendelkezést megsértve döntött a másodfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasítva úgy ítélte meg, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatásának a Csjt. 18. § (3) bekezdésében foglalt feltételei nem állapíthatók meg, ezért - függetlenül az ítélőképessége birtokában lévő gyermek akaratától, kívánságától - a gyermekelhelyezés megváltoztatására nem kerülhet sor.

A Csjt. 18. §-ának (3) bekezdése ugyanis, mely szigorú feltételeket állapít meg a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatására az egyezség jóváhagyásától számított két éven belüli időszakra vonatkozóan, nem "írja felül" a Csjt. 74. §-ának - idézett - kógens rendelkezését, aminek a gyermek elhelyezési és gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti ügyekben egyaránt érvényesülnie kell.

A Csjt. 18. § (3) bekezdése ugyan azt mondja ki, hogy egyéb törvényes feltételek megléte esetén is csak akkor lehet kérni az egyezség megváltoztatását két éven belül, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, azonban az egyéb törvényes feltételeken jelen esetre vonatkozóan nem a Csjt. 74. §-át kell érteni, hanem pl. a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését abban az esetben lehet kérni, ha a rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be.

Lényeges körülményváltozásnak minősül egyébként, hogy az ítélőképessége birtokában lévő, a nagykorúsághoz közel álló gyermek a korábbi, anyánál történt elhelyezés helyett az apai elhelyezés mellett állt ki.

Amikor a másodfokú bíróság a Csjt. 74. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyva a felperes keresetét a Csjt. 18. § (3) bekezdésére tekintettel elutasította, nem volt figyelemmel a Csjt. 1. §-ának (2) bekezdésében foglalt azon - alapelvi szintű - rendelkezésre sem, mely szerint a törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni.

Tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor úgy ítélte meg, hogy a perben nem volt megállapítható, hogy miért, milyen oknál, körülménynél fogva állna a gyermek érdekében a korábbi elhelyezés megváltoztatása. A gyermekelhelyezésre vonatkozó egyezség megkötését követően ugyanis - az alperes elköltözése folytán - megszűnt a gyermek korábbi, érdi állandó tartózkodási helye, és Ádám kollégiumi elhelyezésére tekintettel már nem családi környezetben nevelkedett, ettől kezdődően már az alperessel is csak kéthetente hétvégeken, quasi kapcsolattartás keretében volt együtt. A felperes lakáskörülményei ugyanakkor rendeződtek, a felperes a fiának megfelelő otthont tud biztosítani.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 74. §-ában foglaltakat, ezért a jogszabálysértő határozatot a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét, mely a korábbi gyermekelhelyezést megváltoztatva a felek Ádám utónevű gyermekét a felperesnél helyezte el, helybenhagyta.

(Legf. Bír. Pfv. II. 22.095/2009.)