A gyermekelhelyezés és a jogellenes állandóság

BH1996. 480.

A gyermek érdeke nem csupán az, hogy mindennapi ellátása, gondozása megfelelő legyen, hanem az is, hogy benne a mindkét szülőjével szembeni lelki és szellemi kapcsolat és a társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen jogtisztelet kialakuljon. A gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló perben különös súllyal kell értékelni a korábbi jogerős ítélettel való szembehelyezkedést és a kapcsolattartás akadályozását. [Csjt. 76. § (2) bek., a gyermek jogairól szóló New York-i Egyezményt kihirdető 1991. évi LXIV. tv. 12. Cikk 1. pont, a 19. sz. irányelvvel módosított 17. sz. irányelv III. pont].

A peres felek 1978-ban kötött házasságát a bíróság 1990. március 8-án felbontotta, és az 1980. szeptember 17-én született Zsófia, valamint az 1983. november 16-án született Bence nevű gyermekeiket apjuknál, az alperesnél helyezte el, mert megállapította, hogy a felperes - a személyiségében jelentkező neurotikus és hiszteroid tünetek, továbbá a kisfiút módszeresen az alperes ellen nevelő magatartása miatt - az egymáshoz ragaszkodó gyermekek hosszú távú, töretlen, testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítására az alperesnél kevésbé alkalmas.
Az 1991. március 26-án meghozott másodfokú ítélet úgy rendelkezett, hogy a felperes a nála lévő kisfiút az iskolai évzárást követően köteles kiadni az alperesnek.
A gyámhatóságon történt megállapodás értelmében az alperes 1991. június 21-én a gyermekért a felperes lakására ment, ahol a felperes - gyámhatósági tisztviselő jelenlétében - közölte vele, hogy a gyermek egész nyárra a Balatonra utazott, és őt nem hajlandó kiadni. Később, a családterápiás kezelés során a felperes elmondta, hogy a szóban levő esetben a gyermek a lakásban, a szekrényben tartózkodott.
1991. augusztus 30-án az alperes az utcán találkozott a felperessel és a kisfiúval, a peres felek között konfliktus alakult ki, amelynek során rendőri segítséget is igénybe kellett venni. A rendőrök a gyermeket az édesanyjának adták át azzal, hogy a felek másnap a gyermekkel a rendőrségen kötelesek megjelenni. A felperes e felszólításnak nem tett eleget.
1991 szeptemberétől 1992 júliusáig a családdal a családterápiás szolgálat foglalkozott, mert az alperes is beleegyezett abba, hogy míg kapcsolata a kisfiúval normalizálódik, a gyermek az édesanyjánál maradjon. Ezt követően egy ideig a kapcsolattartás az alperes és a gyermek között megvalósult, majd több alkalommal az alperes kísérletei ellenére - a gyermek ellenállása miatt - meghiúsult. A kisfiú így jelenleg is a felperessel el, míg Zsófia az alperesnél nevelkedik.
A felperes az 1993. január 13-án benyújtott keresetében azt kérte, hogy a bíróság Bencét nála helyezze el. Arra hivatkozott, hogy az alperes magatartása miatt a gyermek és az apja kapcsolata megromlott, és az apa is eltávolodott a gyermektől, továbbá a gyermek nem kíván az alpereshez kerülni, és érdeke is azt kívánja, hogy az évek óta megszokott állandó környezetében nevelkedjék tovább.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a jogerős ítélet végrehajtása a felperes önkényes magatartása miatt hiúsult meg, aki a gyermeket fokozatosan elidegenítette az alperestől s ezzel testvérétől is, ami ellentétes a kisfiú érdekeivel. A gyermekelhelyezés megváltoztatásának törvényi feltételei nem állnak fenn.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a gyermek érdeke ellen cselekedett, amikor a korábbi bírósági határozatoknak nem tett eleget, sőt Bencét - közvetett és közvetlen eszközökkel - az alperes ellen nevelte, és a kapcsolattartást rendszeresen meghiúsította. Ezért - annak ellenére, hogy a felperesnek a kisfiúval harmonikus a kapcsolata, és a gyermek az anyjához jobban kötődik, a felperes körülményei is alkalmasak a gyermek nevelésére, valamint a gyermek hosszabb ideje vele él - a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában a gyermekelhelyezés megváltoztatására nem kerülhet sor.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és Bencét a felperesnél helyezte el. Az ítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság 19. sz. irányelvével módosított 17. sz. irányelvének III. pontja értelmében a gyermekelhelyezés megváltoztatásánál is döntő szempont a gyermek érdeke. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes jogellenesen járt el, amikor a gyermeket a jogerős ítélet ellenére nem adta ki az alperesnek. Nem vitás továbbá, hogy a felperes kisajátító magatartása s a gyermeket az alperes és annak szülei ellen hangoló tevékenysége károsan hatottak a gyermek érzésvilágára. Az alperes körülményeiben és nevelési képességében sem következett be változás. Perdöntő azonban, hogy a kisfiú kapcsolata az alperessel meglazult, testvérével is ritkán találkozik és - a fellebbezési tárgyaláson történt meghallgatása szerint - határozott kívánsága, hogy édesanyjával éjen abban a környezetben, ahol évek óta nevelkedik, és megfelelően fejlődik. A már serdülőkorban lévő gyermek érzelmeit és nyilatkozatát - az idő múlására és a gyermek érzelmi fejlődésében bekövetkezett változásra is tekintettel - nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért a gyermek érdekében az elhelyezést meg kellett változtatni.
A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása (helyesen: az elsőfokú ítélet helybenhagyása) érdekében az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdését, mert a körülmények nem változtak meg, és a kisfiú fejlődése az alperesi környezetben biztosítva lenne. Egymagában a 11 éves gyermek nyilatkozata alapján nem lehet az elhelyezés megváltoztatása kérdésében megalapozottan dönteni. Az egymáshoz szorosan ragaszkodó testvérek szétválasztása is ellentétes a gyermek érdekével.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Nézete szerint az állandóság, valamint a gyermek fokozott kötődése az édesanyjához, amelyet a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata is tükröz, a jogerős ítélet helyállóságát támasztják alá.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság ítéletét döntően a fellebbezési tárgyaláson meghallgatott gyermek véleményére alapította. A gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt - és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett - Egyezmény 12. cikkének 1. pontja szerint az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára kellően tekintetbe kell venni. Ez a rendelkezés nem hagy kétséget afelől, hogy egyrészt a gyermek nyilatkozatát a bíróságnak a per egyéb adataival összefüggésben kell értékelnie, másrészt vizsgálnia kell, hogy a gyermek valóban ítélőképes-e, vagyis képes-e az adott kérdésben önállóan és befolyásolásmentesen véleményt nyilvánítani. A perbeli gyermek sem koránál, sem helyzeténél fogva nem tekinthető az ítélőképessége birtokában lévőnek. A 11 éves gyermeket, akinél a közvetlen környezetéről történő leválás folyamata nem indult meg, a környezetében hangoztatott nézetek, elvárások jelentősen befolyásolják véleménye kialakításánál. A pszichológus szakértői vélemény szerint Bence vizsgálata egyértelműen utal arra, hogy az apa - sőt az apai nagyszülők ellen közvetett és közvetlen eszközökkel befolyásolják (9. sorsz. 6. old.). A per egyéb adatai is arra utalnak, hogy a gyermek nem képes arra, hogy hosszú távú érdekeit megfelelően felismerje. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor döntően a gyermek nyilatkozata alapján lehetőséget látott az elhelyezés megváltoztatására.
Helyesen hivatkozik az alperes arra, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatásának a Csjt.-nek a jogerős ítélet meghozatalakor hatályban volt 76. §-a (2) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn. A gyermek érzeleminek változása az anya magatartásának: a gyermek apától történő rendszeres elidegenítésnek a következménye. A felperes nemcsak hogy a korábbi jogerős ítéletben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, hanem minden eszközt megragadott arra is, hogy az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást meghiúsítsa. A szülőnek az a magatartása, amellyel a gyermeket a másik szülő ellen neveli, ellentétes a gyermek érdekével.

Nincs döntő jelentősége az állandóságnak sem, mert az hogy a gyermek a bontóperben meghozott ítélet óta a felperessel él együtt, a felperes jogellenes magatartásának eredménye. A felperes a jogerős bírói ítélettel szembeszegülve következetesen megtesz mindent, hogy jogellenesen fennálló helyzetet a maga javára használja fel. Ez is ellentétes a gyermek érdekével, különös tekintettel a szakértői véleménynek arra a megállapítására, hogy a gyermeknek az apai környezetbe helyezése már korábban indokolt és pozitív hatású lett volna (9. sorsz. 6. old.). Az ítélkezési gyakorlat szerint a gyermek érdeke ugyanis nem csupán az, hogy mindennapi ellátása, gondozása megfelelő legyen, hanem az is, hogy benne a mindkét szülőjével szembeni lelki és szellemi kapcsolat és a társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen jogtisztelet kialakuljon. A gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló perben különös súllyal kell értékelni a korábbi jogerős ítélettel való szembehelyezkedést és a kapcsolattartás akadályozását (BH1995. 524. sorszám).
A felperes nemcsak az említett magatartása, hanem a házassági bontóperben és a jelen perben beszerzett szakértői vélemény által feltárt személyisége miatt is kevésbé alkalmas a gyermek megfelelő testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének biztosítására, mint az alperes. A felperes diszharmonikus személyiség, egyénisége emocionális labilitást mutat, és annak ellenére, hogy jelenleg kompenzált állapotú, elsősorban a jelen per tárgyával kapcsolatban változatlanul mutatkozik olyan destruktív jellegű interakciós készsége, amely a két gyermek, de főleg Bence személyiségfejlődését hátrányosan érintheti (9. sorsz. 6. old.).
Végül nem hagyható figyelmen kívül, hogy - a ritkább találkozások ellenére - Bence és nővére erősen kötődnek egymáshoz. A testvérek együttnevelkedésének igénye már a házassági bontóperben is fontos szempont volt, és ebben változást - a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben - a jelen perben lefolytatott bizonyítás sem tárt fel.
A per adatai az alperes személyiségében, körülményeiben nem tártak fel olyan negatív változást, amely a két gyermek nevelésére való alkalmasságát kérdésessé tenné. Az alperes mindent megtett annak érdekében, hogy a tőle fokozatosan elidegenített gyermekkel megtalálja a kapcsolatot, és hogy a jogerős ítélet végrehajtása minél kevesebb megrázkódtatást jelentsen a kisfiú számára (a gyermek átadására vonatkozó határidő meghosszabbítása, családterápiás szolgálat igénybevételével a gyermek fokozatos szoktatása a változáshoz).
A kifejtettekre tekintettel jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a gyermek elhelyezését megváltoztatta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 275/B. §-ára tekintettel alkalmazott 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.440/1995. sz.)

Oszd meg az oldalt!

Légy Ai tag!

- Szeretnél hozzáférni tagjainknak fenntartott tartalmakhoz? (Végzések, állásfoglalások, sablonok)
- Csatlakoznál belső facebook csoportunkhoz?
- Részt vennél a rendszeres apatalálkozókon, ahol gyakorlati tanácsokat kaphatsz tapasztalt tagjainktól?
- Szeretnéd támogatni az egyesület céljait?

Csatlakozz most!

Amy Baker & Paul Fine: A szülői elidegenítésről könyv MEGJELENT


 A szülői elidegenítésről

Megrendelhető az Apák az Igazságért Egyesület gondozásában MEGJELENT könyv: A könyv hatékony stratégiákat vázol fel a szülők számára, akik elidegenített gyermekeikhez szeretnék a visszavezető utat megtalálni.

Apák Az Igazságért

Az egyesületünk célja, hogy a különélő szülő is azonos módon részt vehessen gyermeke életében. Ezen jog hatékony érvényesítéséhez próbálunk segítséget nyújtani tagjainknak.

Tovább...

Ai Ruházat


Ai Ruházat

Vásárolj logónkkal ellátott ruházatot, mely minden helyzetben erőt ad!