Apák az Igazságért Kh. Egyesület

38/2014. számú közigazgatási elvi döntés

A kiskorúak védelme során abból kell kiindulni, hogy nem a felnőttek szintjén értékelik a látottakat, vagyis mindig a védendő korosztály kialakulóban lévő értékrendjét kell alapul venni [1996. évi I. tv. 5/B. § (3) bek., 5/C. § (2) bek., 5/A. § (2) bek.]

[1] A felperes II. kategóriába soroltan – 20 óra 5 perces kezdettel – sugározta 2010. május 30-án a „D.” K. című akció vígjátékot (a továbbiakban: perbeli műsorszám), továbbá tette közzé 37 alkalommal a film előzeteseit.

[2] Az alperes a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 41. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerinti felhatalmazás alapján hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a perbeli műsorszámot.

[3] A Médiatanács a 2011. május 11. napján kelt 625/2011. számú határozatában megállapította, hogy a felperes a perbeli műsorszámnak a helytelen korhatári kategóriába történő besorolásával, annak sugárzásával, valamint az előzetesek nem megfelelő időben való közzétételével megsértette az Rttv. 5/B. §-ának (3) bekezdését, 5/C. §-ának (2) bekezdését és 5/A. §-ának (2) bekezdését. Ezért az Rttv. 112. §-ának (1) bekezdés d) pontja és a Műsorszolgáltatási Szerződés (a továbbiakban: MSZ) alkalmazandó rendelkezései alapján, mindösszesen 6 710 870 forint kötbér megfizetésére kötelezte a műsorszolgáltatót.

[4] Határozata mellékletében megjelölte a perbeli műsorszám azon részleteit, amelyeket az agresszió, a fegyverhasználat gyakorisága, az azonos neműek közötti párkapcsolat megjelenítése miatt problematikusnak talált, és amelyek a magasabb korhatári kategóriába történő besorolást megalapozták. Utalt arra is, hogy bár a humoros jelleg a kifogásolt tartalmakat tompította, azonban az jelen volt. Megállapította, hogy a fokozottan védett kiskorúakra figyelemmel a kifogásolt elemek a perbeli műsorszámnál a III. kategória alkalmazását tették volna szükségessé, és ennek megfelelő időpontban kellett volna közzétenni a műsorszámot az előzetesekkel együtt. A szankcionálással összefüggésben kiemelte súlyosító körülményként a perbeli műsorszám sugárzási időpontját (gyermeknap, főműsoridő, amikor nagy számban tartózkodtak kiskorúak a képernyő előtt – ezt a statisztikai adatok alátámasztják); az előzetesek nagy számát (37); valamint hogy a felperes már számos alkalommal követte el a kiskorúak védelmére vonatkozó törvényi rendelkezések megsértését.

[5] A felperes elsődlegesen jogsértés hiányában az alperesi határozat megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte.

[6] A közigazgatási eljárás során benyújtott nyilatkozatában foglaltakat fenntartva hangsúlyozta, hogy az alperesi jogértelmezés téves. Állította, hogy az alperes által kiemelt és kifogásolt részletek a korosztályhoz tartozók egészséges lelki, fizikai, erkölcsi fejlődésére hátrányosan hatni nem tudtak, ez a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (3) bekezdése szerint köztudomású, mely egyéb bizonyítást nem igényel. A klasszifikációja helyes volt, figyelembe véve a Filmiroda kategorizálását is, emiatt a közzétételi szabályok sem sérültek.

[7] Álláspontja szerint az a körülmény, hogy alkalmazandó-e a III. kategória, csak az ezzel érintett korosztályokra gyakorolt lehetséges hatások alapján dönthető el. Annak, hogy a perbeli műsorszám leszbikus párkapcsolatot, avagy fegyvereket mutatott be önmagában semmilyen hatása nincs, hiszen média tapasztalataik alapján a fiatalkorúak, valószínűleg már máskor is láttak ilyet. A minta követéshez olyan pozitívum kell, ami elementális erejű, ami azonosulásra sarkall, valamint olyan formában tűnik fel, ami felülírja az ezzel kapcsolatos mindennapi ingereket.

[8] A perbeli műsorszám nem volt alkalmas arra, hogy a kifogásolt tartalmat érintően kialakult erkölcsi ítéletet megváltoztasson, vagy a 12-16 éves korúakban bármilyen tekintetben azonosulási kényszert ébresszen. Az alapvetően fikciós figurák erre nem alkalmasak, figyelembe véve, hogy a gyermek-lélektanban jól ismert az ún. plafon effektust. Ennek alátámasztásául benyújtott egy korábbi alperesi határozat felülvizsgálatakor a perben készített magánszakértői véleményt, amely tartalmazza az ún. plafon effektus leírását. Ezzel egyértelműen cáfolja az alperes azon megállapítását, amely szerint az érintett korosztályhoz tartozók kritikátlanul fogadják el a média által kínált életvezetési modelleket.

[9] A gyermekeket védő nemzetközi jogi normákra, valamint alkotmánybírósági határozatokra hivatkozással kiemelte, hogy alaptalan, hogy a kiskorúak testi, lelki, erkölcsi, szellemi fizikai fejlődése minden más jogtárgy védelmével szemben elsőbbséget élvez. A szankcionálással összefüggésben kiemelte, hogy a határozati tényállás alapján nem magától értetődő a jogsértéstől való eltiltás helyett a súlyosabb kötbér szankció alkalmazása, különös tekintettel arra a körülményre, hogy az alperesi honlap tájékoztatása szerint is a perbeli műsorszám II. kategóriába sorolandó. Ezt nem értékelte az alperes enyhítő körülményként, ezzel megsértette a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-ának (1) bekezdés ec) pontját. Utalt továbbá arra, hogy súlyosító mérlegelési szempontként az, hogy a perbeli műsorszám gyermeknapon került adásba, csak akkor jöhetne számításba, és lehetne figyelembe venni, ha legalább valószínűsíthető lenne az, hogy amennyiben magasabb kategória szerint sugározta volna, akkor kevesebb gyermek látta volna. Ennek hiányában azonban ez nem értékelhető.

[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a tényállást megfelelő módon és a szükséges mértékben feltárta, majd annak alapján okszerű következtetések révén megalapozott és jogszerű döntést hozott, ezért ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes által kifogásolt részeket határozata megfelelő módon tartalmazza, ezért ezek megismétlése szükségtelen, míg közömbös a jogsértés szempontjából, hogy a kifogásolt részek a film egészéhez képest mekkora hányadot tettek ki, miután a jogalkotó nem kívánta bizonyos részarányokhoz kötni a jogszabály szerinti megfelelőséget.

[11] A védendő korosztály sok esetben nem rendelkezik kellő élettapasztalattal ahhoz, hogy az elhangzottakat, látottakat megfelelő kritikával kezelje. Nem képesek arra, hogy a bemutatott attitűdöket, habituális- és életvezetési formákat, magatartásmódokat, elveket, erkölcsi, társadalmi, szociális szempontból helyesen ítéljék meg. Az adott korosztály jövőbeni énképe, habitusa jelentős mértékben függ az őt ért hatásoktól, e körben pedig a médiának kiemelt felelőssége van. A korosztályi besorolás megválasztásánál éppen ezért tekintettel kell lenni az adott korosztály legfiatalabb rétegeire is. Ugyanez a műsor más hatást vált(hat) ki egy tizenkét éves, mint egy tizenhat éves nézőben. A homoszexualitás bemutatása, ábrázolása érzékeny témát érint, ezért ahhoz óvatosan, fokozatosan kell és lehet csak közelíteni, mivel az érintett korosztály szociális, szexuális habitusa, identitása még nem fixálódott; éppen ebben az időszakban formálódnak, alakulnak ki a végleges attitűdök. Emiatt a perbeli műsorszámban bemutatott magatartásformák érthetetlenek, vagy nehezen feldolgozhatóak lehettek. Mindez nem azt jelenti, hogy ne lehetne a homoszexualitást bemutatni, de ezt megfelelő módon és időpontban kell.

[12] Hangsúlyozta, hogy a kiskorúak egészséges, mentális, pszichés fejlődésével kapcsolatos társadalmi érdek, az ezzel kapcsolatos alkotmányos jogok védelmi szintje minden más alkotmányos alapjogot megelőző, abszolút védelmet élvező érték. Kétség esetén csak a szigorúbb, magasabb besorolás lehet az egyetlen alkalmazható mérce. Semmilyen egyéb szempont – nézettség, műsorstruktúra, műfaji jellegzetességek, stb. – nem indokolhatja a nem megfelelő besorolást.

[13] A jogalkotó nem írta elő alperes számára, hogy az elbírálás során más szervezet – pl. a Filmiroda – értékelését is figyelembe kellene vennie, különösen, hogy a Filmiroda a 2004. évi II. törvény szerint kategorizálja a műsorszámokat és nem az Rttv. alapján, így a besorolása nem is köti a médiahatóságot. Utalt arra is, hogy nem vette figyelembe a felperes által hivatkozott és becsatolt szakvéleményt, miután az egy másik műsor kapcsán készült, illetve a szakértő is csak valószínűségeket fogalmazott meg végső konklúziójában. A szakvéleményben szereplő „nagy valószínűséggel nem volt alkalmas” kitétel implicit módon magában rejti a „kis valószínűséggel viszont alkalmas” minősítést is. A védendő korosztály esetében minimalizálni kell még a kis valószínűséggel bekövetkező veszélyeket is.

[14] Álláspontja szerint az alperes a jogkövetkezmények körében megfelelő módon mérlegelte a jogsértés enyhítő és súlyosbító körülményeit, a korábbi marasztalásokat. A kiszabott kötbér mindösszesen 6.710.870 forint nem tekinthető túlzottnak vagy aránytalannak, megfelel a fokozatosság elvének, illetve a generális- és speciális prevenció céljainak. A vetítés időpontjának egybeesése a gyermeknappal közvetett módon növeli az esetleges káros hatások bekövetkezésének valószínűségét.

[15] A felperes fellebbezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az alperes téves jogértelmezésének elfogadásával hozta meg döntését, ezért az ítélet megváltoztatásával kereseti kérelme teljesítését indítványozta. Másodlagosan kérte a jogszabálysértő, a kereseti kérelmében foglaltakat nem kimerítő és az indokolási kötelezettségnek sem eleget tevő elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, megismételve és fenntartva a keresetlevelében és az elsőfokú eljárásban előadottakat.

[16] A felperes fellebbezése nem alapos.

[17] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340. §-ának (5) és (6) bekezdései alapján tárgyaláson kívül, a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint eljárva a felperesi fellebbezés és az alperesi ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően, a rendelkezésre álló peradatoknak az egyenkénti és a maguk összességében való értékelésével megállapított helyes tényállásból levont jogi következtetései minden tekintetben helytállóak és okszerűek voltak, döntésével és annak indokolásával a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett.

[18] Mindezek miatt a másodfokú bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

[19] Az alperes és az elsőfokú bíróság az Rttv. kiskorúak védelmét szolgáló szabályozási rendszerének, valamint a kikristályosodott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően vizsgálta és elemezte is a perbeli műsorszámot. A kiskorúak védelme során abból kell kiindulni, hogy nem a felnőttek szintjén értékelik a látottakat, vagyis ilyenkor mindig a védendő korosztály változó, kialakulóban lévő habitusát kell alapul venni.

[20] A perbeli műsorszámot érintően kifogásolt magatartásminták (a fegyverhasználat) és az átlagtól eltérő nemi identitás (leszbikus partner választás) összekapcsolt megjelenítése a kiskorúak, serdülők kialakulóban lévő értékrendjére káros hatást gyakorolhat, annak ellenére, hogy a humoros jelleg tompította a feszültséget és az agressziót is.

[21] A nemzetközi jogi normákra és az alkotmánybírósági döntésekre való felperesi hivatkozással kapcsolatosan, ahogy arra az alperes is utalt határozatában, a Legfelsőbb Bíróság több kategorizálást érintő döntésében egyértelműen rögzítette, hogy a médiaszolgáltatóknak mindig megszorítóan, és nem megengedően kell eljárniuk. Ezt éppen az indokolja, hogy a kiskorúak a végleges értékrend kialakításának folyamatában vannak, ezért nem lehet kiindulni a befogadók vélelmezett reális értékítéletéből, valamint abból, hogy a látottakat megfelelő módon és értékrend alapján elemzik és értékelik.

[22] A megszorító értelmezés és eljárás miatt a védendő korosztályra tekintettel indokolt valamely műsorszám magasabb kategóriába való sorolása és ennek megfelelő sugárzása. Ebből következően, ahogy ez mindezidáig alkalmazásra került, a véleménynyilvánítási, műsorszerkesztési, műsorszolgáltatási szabadság is csak a kiskorúak egészséges erkölcsi, szellemi, pszichikai fejlődésének mint értéknek a maximális védelmét figyelembe véve valósulhat meg. Tekintettel a tárgybani ügyben az Rttv. 5/B. §-a szerinti minősítésnél irányadó szempontokra, az egyes műsorszámok közzététele előtt és közben alkalmazandó jelzéseket, illetve a minősítés közlésének módját meghatározó 1494/2002. (X.17.) számú ORTT állásfoglalásban is kifejtetteket megfelelően alkalmazni kell.

[23] A perbeli műsorszámot a felperes II. kategóriába soroltan „tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott” megjelöléssel tette közzé. Ebből következik, hogy tévesen érvelt a felperes azzal, hogy a szülői magyarázattal való megértés, vagy meg nem értés nem lehet elhatárolási szempont. Az a műsorszám ugyanis, amelyet a kiskorú nagykorú magyarázatával sem érthet meg, vagy – mert korából fakadóan nem elég fejlett annak befogadásához – még így is félreérthet, nem tartozik a II. kategóriába, azt az Rttv. 5/B. §-ának (3) bekezdésében szabályzott III. kategóriába kell sorolni. Egyetértett a másodfokú bíróság azon alperesi hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróságnak ítéletében nem a két kategória közötti különbséget kellett részleteznie, hanem azt indokolni, hogy a perbeli műsorszám miért sorolandó magasabb kategóriába.

[24] A médiahatóságnak a kiskorúakat tekintve azokat az elemeket kellett megragadnia, amelyek lehetővé teszik az alkalmazandó törvényi rendelkezések szerinti fokozott védelmüknek a biztosítását. Ennek megfelelően az alperes határozatában kifejtettekkel az elsőfokú bíróság a felperes által kifogásolt kérdésköröket érintően (problematikus tartalmak, védendő korosztály meghatározása, az Rttv. alkalmazandó rendelkezéseinek értelmezése, a védelem tárgya, a Filmiroda kategorizálása) egyetértett. Ezért azokat részletesen nem kellett megismételnie különösen, hogy a relevanciával bíró, a felperesi keresetben előadottak értékelésével a döntését a szükséges és elégséges mértékben indokolta.

[25] A felperes az eljárás során felsorakoztatott és megismételt érveivel a médiahatósági jogértelmezés helyességét, tekintettel a hivatkozott bírósági ítéletekben kifejtettekre is, nem tudta megdönteni. A felperes sem keresetében, sem fellebbezésében nem tudta saját szempontú megközelítésével sem cáfolni, hogy az alperes által kifogásolt és aggályos jelenetek és elemek nem kaphattak volna helyet II. korhatári kategóriába sorolt műsorszámban. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a Fővárosi Ítélőtábla több eseti döntésében utalt arra is, hogy az Rttv. 5/B. §-ának (3) bekezdése a 16 éven aluli kiskorúak védelmeinek szempontjait rögzíti a III. kategóriába sorolás kapcsán, márpedig a 16 éven aluliak közé tartoznak az óvodás és kisiskolás korú gyermekek is. Ezért a felperesi II. besorolás nem volt helyes.

[26] A felperesi jogsértés megállapítása és emiatt a felperes szankcionálása jogszerű volt, ekörben az alperes eleget tett a Ket. 72. §-ának (2) bekezdés ec) pontjában írtaknak, mérlegelés okszerű és megalapozott volt, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megállapította, mert a hatóság figyelembe vette és kellően értékelte a releváns tényezőket [a jogsértés súlya, az érdeksérelmet szenvedett veszélyeztetett személyek nagyságrendje, továbbá a klasszifikációs szabályok megsértésének ismétlődése, a közzététel időpontja (gyermeknap)].

[27] Az alkalmazott jogkövetkezmény továbbá az Rttv. 112. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon túl a felek közötti MSZ-ben írtak szerint és a felperes által a perbeli jogsértésre vállalt kötbérmérték alapulvételével került meghatározásra. A felperes nem tárt fel olyan körülményt, ami az MSZ felhívott pontjai alapján FIX összegben meghatározott kötbér mérséklését lehetővé tett volna.

(Fővárosi Törvényszék 2.Kf.650.177/2013.)